harmincas szinglik

Tegnap este egy régi ismerősömmel találkoztam, aki a dél-amerikai életemben játszott szerepet. Ott találkoztunk és leginkább ez is volt mindig a közös témánk. Ő egy nagyon aranyos, megszeppent kis srác volt mikor hat éve megismertem, és rövid kint tartózkodása alatt nagyon örült, hogy a távoli kontinensen talált egy csapat magyarországi fiatalt, akikhez csapódni tudott. Miután hazaköltöztem talán kétszer ültünk össze nosztalgiázni, azóta pedig legfeljebb Facebookon láttam, hogy mik történtek vele: munka, eljegyzés, házasság, lakás. Már több éve annak, hogy utoljára láttuk egymást, ezért is lepett meg, mikor péntek este rám írt, hogy másnap nincs-e kedvem összefutni egy italra.

Végül is miért ne, nem volt programom, és kíváncsi voltam, hogy mi újság vele. Gondoltam, biztos kimenőt kapott a feleségétől, vagy talán őt is hozza és megismerhetem. Aztán a Fröccsteraszon futottunk össze és az első öt percben már megtudtam, hogy december óta ők már nincsenek együtt. A lány elhagyta, összejött a főnökével. Az ismerősöm pedig most mint egy gimis (ő fogalmazott így), próbálja újra felvenni a fonalat és megy, ismerősökkel találkozik, bulizni jár és "fesztiválhangulata" van. Sőt, fent van Tinderen is, és hát ismerkedik.

Kérdeztem tőle, hogy nem korai-e még mindössze három hónap után így belecsapni a lecsóba, de csak közönyösen biccentett, hogy szerinte nem. Néha azért láttam, hogy a beszélgetés folyamán párszor a távolba meredve elgondolkozik, de talán ez a bornak volt betudható. Ennek fényében, hogy ő szingli, azért picit más értelmet nyert ez a szombat esti italozás, de próbáltam a beszélgetést úgy terelni, hogy a haverkodás szintjén maradjunk, nem szerettem volna félreértést. Végülis egy nagyot beszélgettünk, picit még mászkáltunk az éjszakában, aztán elköszöntem, és megbeszéltük, hogy majd még összefutunk.

Ezután azon gondolkoztam, hogy két nagy halmaz van a harmincas szinglik körében: azok, akik huszonévesen kerülnek össze és harmincas korukra zátonyra fut a kapcsolatuk; valamint azok, akik harmincas koruk után szeretnének csak elköteleződni (ld. én is). És bár ez egy általános jelenség, mégis annyira szomorú azt látnom, hogy egyre több korombeli épp válik. Azt pedig különösen szomorú látnom, ha ez ismerőssel történik. Míg én egy rózsaszín felhő tetején csücsülök és a szőke hercegre várok, addig egy nálam fiatalabb srác már túl van egy házasságon és egy váláson. Ez számomra annyira szürreális.

Szerencsére a hozzám legközelebb álló barátnőim szolgálnak az ellenpéldával, nagy szeretetben élnek a párjaikkal és tudatosan dolgoznak a kapcsolatukon. Nekem ők mutatják a jó példát, nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk és nagyon sokat tanulok tőlük. És bár tudom, hogy sokszor az a jobb, ha két személy élete külön utakon folytatódik, de éppen ezért szeretnék majd jól választani, és mindent megtenni azért, hogy a majdani társammal egy szuper csapatot alkossunk. Kívánom, hogy az ismerősöm is hamar rátaláljon a társára:)

..és Boldog Nőnapot Nekünk és köszönet minden Férfinak aki szeret és tisztel minket, és vigyáz ránk!:)