A hét aránylag gyorsan eltelt. Kezdődött azzal, hogy egyik külföldön élő csapattársamat ideiglenesen leépítették, mert az ő kormányuk fizeti a költségeket. Bár továbbra is lesz bevétele, azért én nagyon meghatódtam, hogy ő ezt bevállalta, konkrétan értünk és a cégért. Ha valaki elveszíti a munkáját szerintem nem csak az a borzasztó, ha elesik a fizetésétől, hanem az is, hogy hirtelen nincs mit csinálnia, és a négy fal között munka nélkül lenni eléggé embert próbáló. Írtam is neki, hogy egy hősnek tartom. Így az ő munkáját elosztva kicsit több lett mindenkinek, de jó érzés hasznosnak lenni, kicsit miatta is dolgozunk most, és így a napok is gyorsabban teltek.
A hét nagy híre, hogy lett Netflixem. Míg az HBOgo a sorozataiban verhetetlen, addig a Netflix a dokumentumfilmek és a reality-k terén erős. Egy nap alatt ledaráltam a 'Love is Blind' esküvős reality-t, ami arról szól, hogy párok úgy mondják ki egymásnak a boldogító igent, hogy előtte csak egy fal mögül beszélgettek egymással. Amennyire romantikus vagyok, én tök szívesen kipróbálnék egyszer egy ilyet, persze csak ha nem kerülök adásba:) Tegnap pedig a négyrészes 'Self Made' sorozatot néztem meg, ami az USA első milliárdos női vállalkozó történetét meséli el, aki afro-amerikaiként női hajápolási termékekkel robbant be a piacra a 20. század elején.
A sok kanapén ülős sorozatozástól picit lelkifurdalásom van, az edzéseket is kicsit hanyagoltam a héten, de ma már újra edzettem és egész hétvégén szórólapozni fogok. Abból azért látszik, hogy mennyire nem vagyok jó értékesítő, hogy még egy egyszerű szórólapozástól is parázom. Nem akarok semmit eladni, csak önkéntesként egy önkormányzati tájékoztatót dobok be a postaládákba, hogy idősek és gyerekesek hol kaphatnak segítséget. Ennek ellenére mikor először mentem szórni folyton azt vizionáltam, hogy a lakó rohan majd ki egy partvissal üvöltve, hogy nem kérnek szórólapot. Persze ilyen nem történt, ez a félelem valószínűleg csak bennem van, de ki gondolta volna, hogy még egy szórólapozás is szólhat önismeretről. Úgyhogy most hétvégén jobb híján önismereti gyakorlaton leszek, és legalább igazoltan mászkálhatok fel-alá. Ha tudtok, menjetek önkénteskedni:)
A hét száma pedig:
Jó szórólapozást! Én is csináltam diákmunkaként nyaranta. Elég húzós volt, dögmeleg, a cipőm folyon feltörte a lábam, sosem vittünk elég folyadékot, a hugommal mindig összevesztünk (vele horduk az újságokat). Jaj, egyszer egy nagy kutya megkergetett, azt hiszem, csúcsot futottam (utálok futni). Mostanra már nosztalgikusan tekintek azokra a napokra.
VálaszTörlésMajd írd meg, neked milyen volt :)
Jól hangzanak azok a reality-k amiket nézel. Az a menyasszonyos elég meredek *-* én nem tudom, belemennék e egy ilyenbe. Mert ugye mi van, ha nem jön be a fickó? Vagy én neki?
Én régebben a TLC-n néztem a hatosikreket, az ötösikreket, a Bizarr testeket, meg az Élet 250 kiló felettet (hogy tudjam, hova juthatok, ha sokat eszem), meg a kényszeres gyűjtögetőket. Ja meg a Parole diaries-t is néztem régen, ami próbaidőre bocsájtottak életéről szól.
Na, meg Investigation Discovery minden mennyiségben :D