egy hosszú nap margójára

Ma hajnali kelés volt, mentem szerződést aláírni. Ha minden igaz, ez volt az utolsó utáni akadály a lakásvásárlás hosszú útvesztőjében, rajtam már nem múlik semmi. Aztán odafelé az aluljáró kijáratánál hallottam egy hajléktalan nénit ételt kéregetni, és mivel visszafelé is még ott álldogált, ezért megkérdeztem, hogy vehetek-e neki valamit. Kértem, hogy kísérjen el a közeli pékségig és válasszon magának amit csak szeretne. Míg odaértünk elmesélte, hogy ő az utcán él, de ha fizet 1000 Ft-ot egy idős házaspárnak, akkor olykor használhatja a tűzhelyüket főzni. A pékség előtt szerényen, lehajtott fejjel bökött egy kakaóscsigára, majd meggondolta magát és fánkot kért. Vettem neki mindkettőt, és elköszöntem tőle. Jó érzés volt már a megállóból látni, ahogy leül a lépcsőre és jóízűen eszik. Aztán azon gondolkoztam, hogy egy városban élünk megannyi emberrel, és még csak nem is sejtjük, hogy mennyi különböző élet van. Hogy vannak, akiknek abból van kis bevételük, ha a tűzhelyüket bérbe adják, másoknak pedig egy tűzhely használata ünnep. Ilyenkor újra és újra hálát adok mindazért, amim van. Arról nem is beszélve, hogy épp ma vettem egy lakást. Szóval érzem a kontrasztot.

Aztán volt ma sok hívásom, egészen jól sikerültek, voltam bevásárolni, és estére nagyon elfáradtam és túlpörögtem. De most komolyan, hogy lehet elfáradva túlpörögni? Mikor az agyam csak arra tud gondolni, hogy kerüljek már ágyba és csak nézhessek ki a fejemből, míg a testem közben mindig talál magának valami elfoglaltságot, hogy de még ezt csináljuk meg, de még azt fejezzük be. Furcsa egy harcot vívnak ők ketten egymással. Aprópó, ki ismeri a Money Heist c. sorozatot? Pár napja kezdtem el nézni, és ennyire még nem kattantam rá sorozatra, hogy képes legyek délután 5-től este 10-ig folyamatosan azt nézni. Durva!

Amúgy néha vissza szoktam olvasni korábbi írásaimat, és akkor rájövök, hogy sokszor süt róluk az, hogy mennyire felgyorsult életet élek. Pedig mikor valaki megkérdezi, hogy mivel töltöttem az időmet, az lenne az első reakcióm, hogy semmi különöset nem csináltam. Aztán eszembe jut, hogy ja de, ezt is csináltam, meg azt is, és kiderül, hogy igazából egész nap pörgök, és kívülről egy lelőhetetlen duracell nyuszinak tűnhetek. Kicsit azért is jó ide irogatni, mert ilyenkor kívülről látom magam, és akkor kicsit küldök magamnak egy fejbekólintást, hogy nyugimár! Úgyhogy most megyek is benyugodni és nézek egy kis Money Heist.