Az elmúlt pár napom dióhéjban: csukló kifordít, ne szoríts rá, testsúly középen, mellkas oldalra fordít, karokat vízszintesig emel, bal könyök nyújt, lábak lent, egy-két-há', lefelé suhint, egyenesen suhint, érinti a talajt, törzzsel követi, testsúly bal lábra, távolba néz. Ezt a sorrendet magoltam, és ha fejben megvolt minden, akkor tuti, hogy élesben valamit kihagytam. Naptej, baseball sapka, kesztyűben izzadás. Izomláz. Mindenhol is. Piros karó, zöld karó. Szabályok, angol szavak, etikett. Kék karó. Aztán a napokig tartó gyakorlás, ezernyi ütés és suhintás után vasárnap reggel pályán vizsga, majd elméleti teszt, és délutánra egy újabb plasztikkártya tulajdonosa lettem: megkaptam a golfengedélyem.
Pár éve egyszer fogtam már ütőt, és akkor elhittem, hogy baromi ügyes vagyok. Gondoltam, hogy most jött el az ideje annak, hogy kibontakoztassam lappangó tehetségem. A tanfolyam alatt viszont rájöttem, hogy annyira nem is vagyok ügyes. Churchillel tudok egyetérteni, ő mondta: "A golfozás az a sport, ahol egy igen kicsi labdát egy még kisebb lyukba továbbítanak a célra tökéletesen alkalmatlan eszközzel." Mindegy is, hiszen Hollandiában a golfot nyugdíjas embereknek írják fel TB-re rekreációs céllal, szóval nem vagyok elkésve semmivel.
Első nap izgultam amiatt is, hogy kikkel fogok tanulni. Lesznek-e született feleségek; kőgazdag, unatkozó háziasszonyok; vagy beképzelt budai arisztokraták. De meg kellett állapítanom, hogy ide legalábbis olyanok jöttek, akik hozzám hasonlóan a golfban a szabadtéri sportot és a kikapcsolódást látták. Mert amíg a legapróbb mozdulatokra figyel az ember, és kondicionálja át a testét kicsavart tartásokra, addig eszébe sem jut akármi máson is kattogni. Olyan csuklómozdulattal kellet megfogni azt az ütőt, és úgy kellett összekulcsolni rajta az ujjakat, hogy a nagy erőlködés közben a legkevésbé sem érdekelt, hogy mi lesz a vacsora, vagy hogy vajon meglocsoltam-e a virágokat.
Aztán ehhez az agytornához és akrobatikához hozzájött a szuper, napos idő; hogy egész nap a szabadban voltunk, aminek eredményeképp én esténként a kimerültségtől négykézláb másztam be az ágyba, Karesz pedig csak ébredéskor látott legközelebb.
Úgyhogy az intenzív kurzus után nagyon büszke voltam magamra. A társaság is jó volt, és szerencsére senki nem volt őstehetség, úgyhogy lehetett egymáson röhögni. Megismertem egy teljesen új közeget, és a világnak egy új, pici szegletéhez kaptam belépőt. És bár még zöldfülű vagyok, de talán lesz egy új hobbim, és talán nyugdíjas koromra bele is jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése