bubi

A hétvégén kipróbáltuk a bubit. Igazából futni indultunk, de annyira még nem vagyunk janik, hogy a Városligetig elfussunk. Úgyhogy Karesz megmutatta, hogy hogyan kell használni a bubis appot, és két másodperc alatt már el is kötöttük a paripákat a sarokról. (Eddig fel sem tűnt, hogy a sarkon van egy bubiparkoló.)

Szerintem én ennek a biciklizésnek hamar a szerelmese leszek. Csoda dolog az Andrássy-n a reggeli fényben, a lombok alatt száguldani a mellékúton. Kicsit ilyen Párizs feelingje volt, már csak a lenge szoknya és a kormányra szerelt virágos kosár hiányzott. Autó is alig volt az utakon, a bicikli utakon annyira nem is féltem.

A futás jól esett. A testem pár percig tiltakozott, aztán beállt a légzésem, és mire úgy éreztem, hogy már nem szenvedek, a futókörön körbe is értünk. Utána kis pihi, majd vissza biciklivel. Gondolkoztunk, hogy megálljunk-e az EcoCaféban egy gyors kávéra, de inkább legközelebb, ha megvan, hogy hol hagyjuk a bringákat.

Szóval bejön ez a biciklis dolog, pofonegyszerű az elkötés, a visszakötés, végre messzebbre is eljutok (a tömegközlekedést egyelőre jegelem), és (reklám helye) havonta 500 Ft a bubibérlet, az első 30 perc tekerés pedig mindig ingyen van. Így már tényleg nincs kifogás, menni kell futni.