kapcsolatok

Vicces, ahogy a korral egyre jobban felgyorsulnak az ismerkedés szakaszai. A tinédzser évek alatt az első szerelem csak lassan bontakozott ki, hetekig tartott egymás kerülgetése, hónapokba telt eljutni az első csókig, és a kapcsolat minden szakaszát lassan ízlelgettük, még minden olyan új volt. Első bulik, első nyaralások és kalandok, és azt hittük, hogy ez örökké fog tartani. Az első barátommal még gyűrűt is csináltattunk. Annyira fiatalok voltunk, hogy a gyűrű számunkra nem eljegyzést szimbolizált, csupán az összetartozásunkat akartuk vele megünnepelni. 

Aztán jöttek a szakítások és csalódások, és szépen lassan falak emelkedtek, az álmodozást egyre inkább felváltotta a tapasztalatokon alapuló praktikum. Listák születtek arról, hogy a másiknak milyen kritériumoknak kell megfelelnie, és mi az, amit még be lehet vállalni. A randin pedig az asztal alatt pipálgattuk azt a képzeletbeli listát, és az illető vagy továbbjutott, vagy a feledés homályába merül.

Mondjuk az utóbbi idők rapid ismerkedéseinek a listám tökéletesítése mellett lettek olyan hozományai is, hogy lépten-nyomon becsekkolnak a múltból srácok, tapogatóznak, hogy mi újság. Olyan is volt a múlt héten, hogy csörgött a telefon, a srác bemutatkozott és elmondta, hogy benne volt a számom a telefonjában, de már nem tudja, hogy ki az a Lujza. Aztán picit hümmögtünk a telefonban, mert nekem sem volt fogalmam hogy ő ki lehet, aztán minden jót kívántunk egymásnak és letettük.

Karesszal pár hónap alatt ott tartunk, hogy volt lakáskulcs csere, és kezdjük kialakítani a kétlaki életünket. Szerintem ez az egyik legmacerásabb időszak logisztika  szempontjából: kinél aludjunk, milyen ruhát vigyek, ki vásároljon be és ki főzzön, hol tegyük le a cuccokat. Ráadásul más időpontban is végzünk munkában, úgyhogy általában én várom őt este. A lakásfelújítással pedig bejött egy harmadik helyszín is, amit rendszeresen látogatunk hol együtt, hol külön. 

Szerintem eddig egészen jól vettük az akadályokat. A hétvégén például megállapítottuk, hogy nagyon produktívak voltunk. Reggel felugrottunk az építkezésre, majd elmentünk csempét nézni, elhoztuk a kádat és a beépíthető WC-tartályt, megebédeltünk a helyi vendéglőben, utána még sziesztára is volt időnk. Délután szülinapra mentünk, utána kiugrottunk Budaörsre nagybevásárlást tartani, otthon még lenyomtunk egy scrabble party-t, majd kimerülten dőltünk be az ágyba.

Bár ez már nem az a tini ismerkedés, és minden sokkal gyorsabb és praktikusabb, mégis szeretem, hogy nincsenek fölösleges körök, hogy meg tudjuk beszélni a nézeteltéréseinket játszmák és dráma nélkül, hogy lazán tudunk beszélni a jövőről és a közös tervekről. Az is tök okés, ha a másiknak én-időre van szüksége, és nincs sértődés, ha bejön egy hirtelen munka és emiatt borul a napunk. 

Szóval azt hiszem, hogy minden kornak megvan a maga tempója és mélysége, nehézsége és szépsége, és ez pont így van jól:)