Mostanában nem vagyok éppen a toppon. Azt hiszem, hogy az utolsó tartalékaimat élem fel ebben a bezártságban. Az elmúlt pár napban azon tűnődtem, hogy vajon hova tartok? Nem igazán látok most perspektívát, stagnálok. Felkelek, megágyazom, felöltözöm, dolgozom, mosok, főzök, filmezek. Nekem fontos, hogy legyenek terveim, hogy lelkesedni tudjak valamiért. Ez most nincs.
Volt már ilyen régebben is, mikor megrekedve éreztem magam, és akkor mindig azt a tanácsot kaptam, hogy foglaljam le magam, legyen új hobbim. Nos, éppen ezért már elvégeztem a világ összes kurzusát mindenről, amit a hobbimnak mondhatok. Elkezdtem kötni is (ami amúgy nagyon meg tud nyugtatni). De több hobbit nem igazán tudok magamból kipréselni. Esetleg beiratkozhatnék még egy nyelvkurzusra, hátha van online verzió.
Karesz éppen most - egy év után - döbbent rá arra, hogy én 12 órákat vagyok otthon a magányomban, és ez benne eddig nem is tudatosult. Úgyhogy ma csak később ment munkába, ami tök jól esett.
Vannak napok, amikor csak vonszolom magam, és kínszenvedés a gép elé ülni és dolgozni. Hallottam, hogy az sokat segít, ha valaki irodai outfitbe vágja magát. Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy itthon ceruzaszoknyában és kis harisnyában mászkáljak. Addig jutok, hogy felveszek valami vállalható felsőt, rakok szempillaspirált (azt mondjuk utcára is mindig), néhány ékszer, de deréktól lefelé marad a mackónadrág és a mamusz.
Meg aztán a minap a tükörbe nézve elrettentem, mikor megláttam a hasam, sírni tudtam volna. Lassan, de biztosan deformálódik a testem. Mondjuk épp fel is voltam puffadva, de eldöntöttem, hogy holnaptól újra számolom a kalóriákat, és minden nap fogok edzeni. Mondjuk a bikini szezon nem annyira motivál, mert távolinak tűnik.
A nap fénypontja, ha lejutok sétálni. Olyankor legalább fel kell öltöznöm, és ki tudom gondolni, hogy aznap merre menjek. Ezért mondjuk hálás vagyok, mert sok országban most voltak olyan lezárások, mint tavaly ilyenkor nálunk: se ki, se be.
Néha érnek olyan boldogságok, hogy hétvégén lelépünk picit túrázni, vagy megérkezik egy rendelésem, mehetek önkénteskedni, vagy sütök egy finomat. Ebből ma mondjuk kettő teljesült: lett egy szuper tavaszi kardigánom, meg hosszú idő óta újra sütöttem édesburgonyás veknit, amiben felavattam a mandulalisztemet. Mostanában ezek itt az élet apró örömei, és hálás vagyok értük, szerintem ezután sokkal jobban becsüljük majd ezeket a pillanatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése