Apropó, önkéntesség, épp két hete elkezdték csökkenteni az önkéntesek számát, ami jó hír, mert ez azt jelenti, hogy Budapesten és környékén egyre kevesebb tünetes megbetegedés van. Mielőtt azonban vége lenne ennek az időszaknak is (mondjuk az még egy picit odébb van), mindenképpen szerettem volna megemlékezni erről a kis bagázsról.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a szociális és egészségügyi dolgozókat, és ezt a kis közösséget, akkor nekem a mérhetetlen gondoskodás (oké, ez két szó) jut eszembe. Itt valahogy mindenki rettentően segítőkész, türelmes, ugyanakkor határozott; nem utasító, hanem inkább erélyesen terelgető, és mindvégig a legnagyobb mosollyal a száján. Nagyon szeretek ilyen közösségbe járni, mert jó velük, és átragad rám is a 'minden rendben lesz' érzés. Nagyon sok esetben ezek az emberek szerény körülmények között élnek, és még így is adni szeretnének: az idejüket, a kedvességüket, a gondoskodásukat.
Van köztük mentős, aki mikor beszéltem vele, 10 napja már csak napi 2 órákat aludt és alig várta, hogy a műszak végén lehuppanhasson a kisszékére az egyik tó partjára, bedobhassa a csalikat és csak nézzen ki a fejéből.
Van köztük portás, aki az éjszakai műszak végén rohan, hogy aztán egy újabb műszakot telefonáljon, vagy tesztelő pontokon segítsen.
Van munkanélküli, akinek pánikrohamai voltak a vírus miatti rettegéstől, és ezzel az önkéntes szolgálattal megy szembe a félelmével, mellette pedig újra egy közösség tagja lehet.
Van köztisztviselő, aki már sokadik szabadságát vette ki, hogy önkénteskedhessen. Reggeltől estig szkafanderben áll, amiből 20 perc mire kicsomagolja magát, hogy pisilhessen, kint van a hidegben, a tesztelésnél adminisztrál.
Vannak diákok, anyukák, egyedülállók, családosok, de mindben közös, hogy szeretnék a szabad idejüket arra használni, hogy segítsenek. Szóval, még ha (remélem) nemsokára vége is lesz ennek a történetnek és szétszéledünk, azért nagyon hálás leszek, hogy megismerhettem ezt a csodás kis bagázst.
A Magyar Vöröskereszt most csinált pár önkéntesről egy tök jó fotósorozatot is --> itt.
De jó!
VálaszTörlésLe a kalappal, ámulattal olvastam eddig is, amit írtál erről, és nagyon köszönöm, köszönjük mindenkinek.
Természetesen Neked is, tényleg mindenkinek.
VálaszTörlés:-)
Minden tiszteletem ezeké az embereké, a Tiétek, és örök hála és köszönet! :)
VálaszTörlésNagyon kedvesek vagytok, köszönjük:)
VálaszTörlésTisztelet és köszönet nektek <3
VálaszTörlés<3
Törlésnem voltam itt nálad, mióta megírtad az önkéntesség lehetőségét nekem meg a linket hozzá, köszönöm szépen utólag is!! :)
VálaszTörlés(bár nekem nem jött össze ez, de nem adom fel, találok majd vmi nekem valót, nekem nagyon sokat adott az utóbbi években az önkénteskedés. mi gyerekklinikára jártunk be játszani, kreatívkodni a kis betegekkel)
sajnálom, ha nem jött össze, de remélem, hogy találsz valami jót, szerintem is tök jó dolog ez az önkénteskedés:)
Törlés