áprilisozások

Az elmúlt napokban Karesszal elhatároztuk, hogy együtt fogunk edzeni, ami sokkal motiválóbb, mint egyedül. Mondjuk ez úgy nézett ki, hogy az elhatározás utáni első reggelen T alakba leterítettük a szőnyegeinket, Karesz a fejemnél feküdt. Bekapcsoltam a brutál hasizom gyakorlatomat (itt írtam róla), és míg szorgalmasan gyűrtem a gyakorlatokat, pár perc múlva a hátam mögött egyre erősödő fújtatásra lettem figyelmes. Hátraszóltam, hogy nehéz-e. Ő levegőt kapkodva, de könnyelműen válaszolta, hogy áh, ez semmi! Annyira nem volt semmi, hogy másnap reggel mikor terítettem le újra a szőnyegeket, Karesz közölte, hogy ő ezt most kihagyja, meg amúgy is inkább futni szeretne. Később vallotta csak be, hogy mindene fáj az izomláztól. Azóta egyedül hasizmozok... Többször terveztük azt is, hogy megyünk futni, és mikor már felöltözve kiálltunk az erkélyre és megcsapott minket a fagyos idő vagy a szitáló eső (április van, helló!), akkor egymásra néztünk, és egyre gondoltunk: hmm, inkább máskor megyünk futni.

Egyik nap elvitt egy újabb pékségbe, aminek az a neve, hogy Jacques Liszt (ejtsd: Zsák Liszt - ez mekkora!). Karesz most kitalálta, hogy egy túra keretében mindig új helyekre visz majd el, én meg úgy várom ezeket a meglepi sétákat, mint egy kisgyerek. Csináltam is itt egy oldalt amin összegyűjtöttem a kávézókat és pékségeket, ahol eddig jártam. Olyan csuda kis helyek vannak, nyitás után tuti, hogy ott fogok dekkolni egyik-másik teraszán.

Hétvégén voltunk piacolni, szerintem egy éve nem voltam, jó volt nosztalgiázni. Ez annyiból állt, hogy célirányosan a kedvenc zöldséges bácsimhoz álltam, és míg kedélyesen elbeszélgettünk, mert emlékezett rám, addig bekerült a táskáinkba sok friss zöldséget. Utána lőttünk egy kávét a Kaffeine-ben és kiültünk a Millenárisra, meg megnéztük a Széllkaput.

METRO-ban pedig most nagyon rákattantam a 2,5 kilós kiszerelésű fagyasztott cuccokra, mert sokáig eláll. Délután beszereztünk két zsák erdei gyümölcsöt, ceruzababot, spenótot és tengeri herkentyűket a brokkoli és avocado mellé. Így egy darabig elleszünk, mondjuk több dolog nem is nagyon férne a fagyasztónkba. Vezettem is, szerintem egyre jobban megy. Mondjuk ez köszönhető annak is, hogy eddig csak nyugis, normális autósokkal találkoztam. Szóval lassan, de biztosan betörök az utakra.