mamahotel

Hétvégén Karesz szüleihez mentünk vidékre, ami úgy kezdődött, hogy Karesz már a hét elején bestresszeltetett, hogy én fogok vezetni. A fejébe vette, hogy gyakorolnom kell a vezetést, amire szerintem semmi szükségem, de annyit nyaggatott, hogy inkább beültem a volán elé. Átszeltük az országot, rettenetesen nagy köd volt, volt kettő pisiszünet meg a szokásos, lelkemet megnyugtató take-away cappuccino. Azért végig izzadt a tenyerem, pedig régen nem paráztam ennyire a vezetéstől.

Mikor leértünk, anyukája beindította az étkeztetési programot, és két napig vagy etetett minket, vagy sütötte a következő fogást. Vasárnap reggeli után már vágytam a mozgásra, ezért Karesszal elgyalogoltunk a falu központjába - természetesen kellékért a következő fogáshoz. Hazajövet pedig egy utánfutónyi kaját kaptunk, mondjuk lett volna az kettő is, ha Karesz nem lép közbe. Legalább két hétig nem kell főznöm.

Hazafelé megint egy darabon én vezettem, de félúton elfáradtam, onnan Karesz vette át a kormányt. Aztán út közben beugrottunk egy faluba, ahol kaptam egy eredeti Trixim táskát. Ezeket a táskákat, amiket egy szuper kedves anyuka varr, pár napja szúrta ki, és gondolta, hogy meglep eggyel "csakúgy". Szerintem menő egy magyar varrónő egyedi tervezésű táskáját hordani, főleg, ha ezzel támogatunk egy helyi vállalkozást.

az eredeti Trixim:)

Már sötétedésre estünk haza. A gyomrom azóta is fáj picit, el van szokva ettől a mennyiségtől. Meg én voltam a hülye, de ha már vidéken voltam, hát elcsábultam egy jó kis lilahagymás, szalonnás kenyérre is. Itthon eszembe sem jutna, de ott annyira kínálta magát. Úgyhogy helló, lelkifurdalás.

A karantén miatt már így is azt érzem, hogy bár nem híztam, de tuti vesztettem izmot, és hát nem vagyok a legjobb formámban. Megint elkezdtem a brutál hasizmos gyakorlatot, de azt érzem, hogy ez most nem elég, futni is kellene.. várom már, hogy jobb idő legyen, és akkor nem lehetne több kifogásom.