látogatások

Talán az elzártság miatt, talán mert nem lehet spontán összejöveteleket szervezni, azt érzem, hogy egyre jobban felértékelődtek az emberi kapcsolatok. Én, aki világ életemben spontán szerveztem a programokat, és inkább a barátaim kerestek engem, mint fordítva; most azon veszem észre magam, hogy előre megtervezem, hogy kit és mikor fogok meglátogatni. Egyrészt jobban igénylem, hogy a hómoffiszból kicsit kiszakadjak, másrészt mióta új lakásba költöztünk, egyre-másra jelentkeztek be hozzánk barátok háztűznézőbe. Úgyhogy Karesszal szisztematikusan elkezdtük a hétvégéket feltölteni, és tegnap összeírtunk egy listát, hogy mikor kit hívunk át, vagy kihez megyünk látogatóba. Ezt annyira komolyan vettük, hogy áprilisig megvannak a programok, ma pedig elkezdtem lefixálni a dátumokat. Kicsit úgy érzem magam, mint egy asszisztens: felhívom az illetőt, ajánlok neki egy dátumot, majd felvezetem a Karesszal közös jegyzetünkbe. Most is épp pittyeg a telefonom, Marcsiékhoz szervezünk egy grillezős ebédet.

Hétköznap azért maradnak a spontán programok. Tegnap Zsu ugrott át munka után, és egy tea mellett elmesélte legújabb tinderes kalandjait. Megint elszörnyülködtünk, hogy milyen alakok vannak fent. Amúgy néha annyira felmennék szétnézni, kíváncsi vagyok, hogy most milyen a felhozatal, vagy vannak-e még ismerős arcok.

Ma Angival és Leóval mentünk a szokásos sétánkra. Egész nap béna, szürke idő volt, ezért úgy örültem, hogy pont a sétára kisütött a nap. Múltkor a Szabadság tér körül köröztünk, most a Parlament melletti Madalnál találkoztunk, és onnan tettünk egy kört a téren egy-egy cappuccinóval. Szerintem az lesz, hogy felfedezzük majd a környék kávézóit, míg Leó alszik.