relax, have a coffee

Arra jöttem rá, hogy a kávézást nem is annyira a kávé, hanem inkább a kávézás élménye miatt szeretem nagyon. Mikor felöltözöm, és lemegyek egy kávézóba, majd szépen lassan elszürcsölöm az italt, olyankor a testem megnyugszik, kikapcsolok. Ez sokszor párosul azzal, hogy közben a laptopomon csak úgy szörfözgetek. Közben észrevétlenül telik az idő.

Míg Latin-Amerikában éltem, ott elkapott az ott honos kávékultúra. Minden sarkon volt egy kávézó, ahol délutánonként gyakran láttam idős néniket hasonló korú barátnőikkel ücsörögve, szép ruhában, sminkben, a krémes mellé kávét kortyolgatva. Úgy duruzsoltak, mint az iskolás kislányok. A bácsik pedig valamelyik kávézó pultját támasztották a feketét ízlelgetve, és meredten nézték a pult feletti tévéből sugárzott focit.

Sokszor kezdtem kint én is kávézóban a reggeleket, a pincérek már kérdés nélkül hozták a "szokásosat". Aztán miután hazajöttem, volt, hogy egész délelőttöket ültem kávézókban, és baromira élveztem körülöttem a nyüzsgést, a háttérben a kávéházi chill playlistet, hogy sehova sem kell mennem, és néha oltári sztorikat lehetett elcsípni.

Jobb esetben most van az elviteles kávé és a téren pár perc, amíg elszürcsölöm. Jó volt picit kiülni a napra. Ha van addikció, akkor nekem ez az. Szeretném, ha nemsokára legálisan ki lehetne ülni egy teraszra. És szeretném, hogy ha majd idős leszek, a barátnőkkel ugyanúgy duruzsoljunk ott, mint most tennénk.