hétvégi

Az előző hétvége volt az első, amit már előre feltöltöttünk Karesszal, és annak rendje s módja szerint elég sűrűre is sikeredett. Szombaton ünnepeltük Apu szülinapját, amire már két hete elkezdtem készülni. A húgaim segítségét kértem a torta kiválasztásában (soha ne kérd ki négy lány véleményét, mert négy különböző véleményt kapsz). Végül hosszas mérlegelés és egyezkedés után egy férfias, apás, rózsaszín gyümölcstortára esett a választás. És hogy apunak ne kelljen a főzéssel bajlódnia, rendeltem pizzát is. Miután telefonon leadtam a rendelést hat pizzára, az eladó közölte velem, hogy akció van: minden harmadik pizza után jár egy ajándékba. Így lett hatból nyolc pizza. 

Szombaton ebédidőben az asztal szó szerint roskadásig tele lett pizzával, ami a csajoknak nagyon tetszett: tapsoltak és sikoltoztak, hogy ők ennyi pizzát még nem láttak együtt, és mindet ki akarták próbálni. Én meg csak ültem, és néztem, hogy négy cingár kislányba hogy fér ennyi kaja! És csak ezután jött a szülinapi torta. Apu gyertyát és tűzijátékot is kapott. Majd ahogy elfújta azokat, mind rávetettük magunkat a tortára, és a rózsaszín költemény pár perc múlva sehol nem volt. Már este volt, és Karesszal épp kajakómában hesszeltünk a kanapén, mikor Apu írt, hogy az utolsó szelet pizza is elfogyott.

Vasárnap reggel spontán elugrottunk a Balatonhoz reggelizni, mert szép idő volt, és mert előző nap Karesz idővonala tele volt a partról fotózott fagyott képződményekkel, amit szerettünk volna látni. (Megvan az a Balaton-parti pad, amiről jégcsapok százai lógnak?) A program egészen addig jónak tűnt, amíg Siófokon az autóból komótosan meg nem rendeltük (Karesz kívánságára) a McReggelit, és a parton egy parkolóban el nem fogyasztottuk azt. Aztán ahogy kiléptünk az autóból, megcsapott az orkán erejű szél, és azt éreztem, hogy az arcom gyors ütemben fagy szilárddá. Úgyhogy a balatoni sétából egy gyorsított felvételű körbejárás lett, és még a fagyott padot sem sikerült megtalálni. Viszont láttuk a szépen befagyott partszakaszt, és fotóztunk hattyúkat és kacsákokat is. Ennyi éppen elég is volt.

Délután Angiékkal Marcsiékhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, ami pár hete még jó ötletnek tűnt, most viszont a -10 fokban kétkedve néztünk elébe a napnak, és picit sajnáltuk Marcsi férjét, aki a grillért felelt a teraszon.. egyedül. Mondjuk készült (leginkább magának) pár kupica pálinkával, hogy jobban bírja a kinti időjárást, szóval ő felelt volna a hangulatért, ha van olyan, aki kimerészkedik hozzá a teraszra (nem volt). Mi addig a meleg lakásban babáztunk és dumáltunk. Már besötétedett mikor elkészült a grillhusi, ami nagyon finom lett. Készítettünk hozzá salátákat, és mire megettük, már szedelődzködhettünk is, hogy kijárásiig hazaérjünk. A hétvége ezzel huss, el is telt.