összeköltözősdi

Persze a rendszeres edzést még most sem sikerült bevezetni, valahogy mindig van, ami épp fontosabb.. de hát ismerem magam, valaminek nagyon kell motiválnia ahhoz, hogy rendszer legyen ebből az edzésből.

A rendszerességet a jelenlegi kétlaki életem sem nagyon támogatja: kinél aludjunk, milyen idő lesz másnap, és akkor milyen ruhát vegyek fel, hol és mit reggelizzek és társai.. jaaj! Mondtam is Karesznak, hogy picit egyetemistának érzem magam, aki nem tudja, hogy mi lesz másnap és egy több ismeretlenes történetre kell készülnünk nap mint nap. Öreg vagyok én már ehhez! :)

Végülis arra jutottunk, hogy akkor költözzünk össze. Ez a döntés igazából már hetek óta érlelődött. Először csak ízlelgettük a szót, beszélgettünk a pro és kontrákról, nem lesz-e túl korai, megnéztük az eshetőségeket, szóval körbejártuk a témát. Augusztus végére jutottunk el oda, hogy akkor csináljuk.

Úgy döntöttünk, hogy anyagilag akkor jövünk ki legjobban, ha hozzá költözünk. Ez viszont azzal jár, hogy a sajátoménál egy kisebb, 30 nm-es garzonba bútorozunk össze. Eléggé be vagyunk tojva, mert mindketten megszoktuk, hogy van saját kis életünk, saját hóbortjaink, és ragaszkodunk a privát szféránkhoz.. ez 30 nm-en kihívás lesz, ezzel tisztában vagyunk.

Ami viszont mellette szól, hogy így összezárva derül ki leghamarabb, hogy tudunk-e együtt élni, és nem mellesleg a lakás nagyon jó helyen van. Alig várom, hogy őszi reggeleken lerongyoljak a környék egyik kávézójába híreket olvasni, vagy csak hogy süttessem magam a téren a fáradt, őszi napon. A télre viszont egyelőre nem szeretnék gondolni. 

Úgyhogy szeptember elején felmondtam az albérletemet, és a következő hetek a pakolásról és átcuccolásról fognak szólni. Közben pedig az én lakásom is készül nagy erőkkel. Yaay! :)