új szeptember

Történt az, hogy mikor Karesz anyukáját látogattuk meg, belecsöppentünk egy olyan falunapba, ahol éppen az egészséges életmódot népszerűsítő programok voltak. Míg Karesz itt nőtt fel és mindenkit ismert, ezért ő nem éppen itt akarta a délelőttjét eltölteni, nekem viszont minden új volt, és városi lányként nagyon kíváncsi voltam, hogy egy kicsi faluban az ország csücskében hogyan beszélnek és gondolkodnak az egészségről. Persze az ÁNTSZ-es néni mikrobákról szóló előadása nem aratott túl nagy sikert a kisgyerekek körében, akiket csak azért zavartak be rá, hogy meglegyen a létszám. Meg volt olyan stand is, ahol csináltak finom limonádékat és gyümölcsturmixokat, de ott sem tolongtak sokan, viszont nagyon sikeres volt az ugrálóvár és az alkoholos állapotot szimuláló szemüveg:) Az idősebbek pedig sorokban kígyóztak az állapotfelmérő sátor előtt, úgyhogy azért mindenkinek volt valami érdekes.

Az állapotfelmérésre én is beneveztem. Valami ultramodern telefonos appal mérték a pulzusomat, és egy másik kütyüvel pedig felmérték a testem állapotát, állítólag a sejtek szintjéig. Ahhoz képest, hogy elég nagy mellénnyel ültem oda, hogy velem minden rendben, nagyjából olyan lehajtott fejjel is jöttem el. Igazából rendre az jött ki, hogy rendszeresebben kellene ennem is és sportolnom, és persze a stresszfaktort is csökkenthetném (helló lakásfelújítás!).

Úgyhogy míg jöttünk haza az autópályán, addig nagyjából összeraktam egy tervet magamban, hogy szeptembertől heti három edzésre ráállok (remélem, hogy azzal, hogy ezt ide leírom, nem fogom elsunnyogni a dolgot!), betárazok vitaminokból, és persze megpróbálok valami rendszert vinni az életembe a kétlakiság ellenére.

Szombaton betáraztam mindenféle vitaminból és újra jelentkeztem az edzőteremben a kedvenc kettlebelles órámon, ahol meglepetésemre a szokásos 30-as létszám helyett most csupán 5-en voltunk. Ezzel nem lett volna semmi baj, ha a szokásos egy súly helyett most nem kettővel kellett volna dolgozni, és ha az edző nem mellettem állt volna egész idő alatt. Ennek eredményeképpen három napig éjjel még megfordulni sem bírtam az izomláztól, és úgy mozogtam, mintha reumás lennék. Tegnapra azonban visszakaptam a testem, és újra voltam edzeni is, úgyhogy azt hiszem, hogy most már szerintem megmaradok. Most már csak rajtam múlik, hogy tartsam ezt a heti hármat:)