boxing

Karesszal az utóbbi napokat végigveszekedtük. Igazából apró dolgokon zörrentünk össze mindig, de láthatóan valami zajlik közöttünk. Szerintem stresszelek ezen a költözés dolgon, mert végülis feladom az eddigi jól megszokott életemet. Többször elfog a kétkedés, hogy akarom-e én ezt? Nem fogom-e megbánni? Nem maradok-e le így valami másról?

Abban sem tudok dönteni, hogy mivel kezdjem a pakolást. A pörgős hétvége után el is fáradtam, és csak arra vágytam, hogy egyedül legyek. Úgyhogy hét elején otthon voltam, és közben elkezdtem szortírozni a saját lomjaimat. Ültem a szőnyegen a cipősdobozok felett, amiben elfeledett emlékeket tároltam. Volt, amelyekhez még mindig jó emlékek fűződtek, azokat szépen visszapakoltam. Amelyekhez pedig semmilyen, vagy rossz emlékem fűződött, azokat kihajítottam.

Egyrészt izgalmas ez az időszak és ez a lépés, másrészt picit megrémít. Az megnyugtat, hogy ha nem jönne össze ez a költözősdi, akkor mindig van hova mennem. De szeretném, ha sikerülne. Sokat beszélünk Karesszal a privát szféráról, hogy mindkettőnknek szüksége van néha az egyedüllétre, és hogy ezt majd megoldjuk valahogy. Tök jó, hogy ezekről tudunk beszélni és hogy nagyjából hasonló igényeink vannak. Ma még be kell fejeznem a negyedik lomos fiókomat is, és akkor már csak a ruhák és cipők vannak. Mivel azokat gyakran szortírozom, az már gyerekjáték lesz :D