summer mood

Ma is szeretem-napra ébredtem. Sikerült reggel 7-kor kikelnem az ágyból (magamtól!), beraktam egy mosást, majd a kedvenc gangomon a kedvenc teámat szürcsöltem a hűs szellőben, kilátással a budai hegyekre. Egyelőre nálam ez a tökéletes reggel. A karom mondjuk még mindig leszakad a squashtól, ezért ma kihagyom a kedvenc kettlebelles edzésemet, mert jelenleg nem hogy a 4 kilós súlyokat, de még egy teásbögrét is kihívás megemelni:)

A nyár viszont akarva-akaratlanul előhozta belőlem a mikormegyünkmárnyaralni érzést. A határzárak feloldása óta a barátaim pedig egyre-másra posztolják a nyaralós fotókat: Angiék Horvátországban hesszeltek pár napot, egy másik barátnőmék Szlovéniából posztoltak a múlt héten, Zsu pedig épp Spanyolországban van és nagyon nem akar hazajönni. Én meg kaparom a falat, hogy jajj, ne már, hogy itt megy el mellettem a nyár, nekem meg még nem kellett izgatottan bőröndöt pakolnom, nem mászkáltam flipflopban idegen macskaköves utcákon, nem ültem be random kicsi kávézókba hallgatni a helyiek csacsogását és nem éreztem a víz illatát.

Szóval a héten a jó időtől bekattant nálam valami és elkezdtem számot vetni, hogy mennyi is van még hátra a nyárból, és megállapítottam, hogy mindjárt itt az augusztus, valamit tenni kell ez ügyben:) Úgyhogy a pasimmal hánytunk vetettünk, és tegnap este lefoglaltunk egy szállást külföldön (!!) augusztus végére, persze visszamondhatót és kocsival utazunk. Azóta állandóan vigyorgok és a foglalási levelet nézem, hiszen végre megyünk együtt nyaralni el!