csipet India

A múlt hetemet picit átlengte India. Indult Netflixen egy új sorozat, az Indiai Házzaságközvetítő, ami arról szól, hogy egy házasságközvetítő hogyan talál párt indiai vagy amerikai indiaiaknak. Annyira érdekes belelátni egy másik kultúrába, ahol ugyanazokat az emberi kapcsolatokat teljesen más szemszögből közelítik meg. Ahol nem párt, hanem családot választanak maguknak az emberek, és ahol azt vallják, hogy a jó házasság titka az alkalmazkodás, a szerelem pedig nincs annyira felhájpolva mint nálunk. Aztán ott voltak az indiai lányok és nők, akik számomra meglepően függetlenek és öntudatosak voltak, ugyanakkor párhuzamosan konzervatívok is, szóval nagyon érdekes utazás volt ez a sorozat, nagyon ajánlom.

Egy Angliában élő indiai munkatársammal is beszélgettünk a sorozatról. Szerinte picit ki voltak sarkítva a szereplők, de nem éreztem, hogy nagyon tiltakozott volna a műsorban elhangzottak ellen, és ő is szerette nézni, úgyhogy lehet benne valami.

Aztán ettől teljesen függetlenül egyik este indiait volt kedvem főzni. Angi barátnőmtől kértem segítséget, mert tudtam, hogy ők szoktak indiait készíteni. Ő a csirke kormára esküdött, ami szerinte egyszerű és isteni. Úgyhogy munka után volt egy utam a boltba, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Az hagyján, hogy a megadott fűszereket még hírből sem ismertem, de negyed órás keringés után meg kellett állapítanom, hogy nem most fogom ezeket megtalálni a polcok között, ezért sűrűn körülnézve, és kicsit szégyenkezve bár, de leemeltem egy készre csinált chicken korma szószt a polcról, majd gyorsan távoztam. A vacsi amúgy isteni lett, én meg szerintem bevetem majd magam egy ázsiai boltba és végre  összeszedem hozzá a fűszereket.

A megmaradt csirkéből pedig másnap csirkesalátát csináltam kuszkusszal, fetával és nektarinnal. Az eredeti recept bulgurt mondott, de olyanom nem volt. Volt viszont nektarinom és fetám, nem is értem, kezd a hűtőm felszereltnek tűnni, pedig szerintem vak szerencse volt az egész:)