summer mood

Ma is szeretem-napra ébredtem. Sikerült reggel 7-kor kikelnem az ágyból (magamtól!), beraktam egy mosást, majd a kedvenc gangomon a kedvenc teámat szürcsöltem a hűs szellőben, kilátással a budai hegyekre. Egyelőre nálam ez a tökéletes reggel. A karom mondjuk még mindig leszakad a squashtól, ezért ma kihagyom a kedvenc kettlebelles edzésemet, mert jelenleg nem hogy a 4 kilós súlyokat, de még egy teásbögrét is kihívás megemelni:)

A nyár viszont akarva-akaratlanul előhozta belőlem a mikormegyünkmárnyaralni érzést. A határzárak feloldása óta a barátaim pedig egyre-másra posztolják a nyaralós fotókat: Angiék Horvátországban hesszeltek pár napot, egy másik barátnőmék Szlovéniából posztoltak a múlt héten, Zsu pedig épp Spanyolországban van és nagyon nem akar hazajönni. Én meg kaparom a falat, hogy jajj, ne már, hogy itt megy el mellettem a nyár, nekem meg még nem kellett izgatottan bőröndöt pakolnom, nem mászkáltam flipflopban idegen macskaköves utcákon, nem ültem be random kicsi kávézókba hallgatni a helyiek csacsogását és nem éreztem a víz illatát.

Szóval a héten a jó időtől bekattant nálam valami és elkezdtem számot vetni, hogy mennyi is van még hátra a nyárból, és megállapítottam, hogy mindjárt itt az augusztus, valamit tenni kell ez ügyben:) Úgyhogy a pasimmal hánytunk vetettünk, és tegnap este lefoglaltunk egy szállást külföldön (!!) augusztus végére, persze visszamondhatót és kocsival utazunk. Azóta állandóan vigyorgok és a foglalási levelet nézem, hiszen végre megyünk együtt nyaralni el!

a squash

Mennyire elfelejtettem már, hogy milyen irtó jó reggel sportolni! Ez leginkább annak köszönhető, hogy nagyon nehezen kelek korán. Aztán ha mégis, akkor viszont mindig elcsodálkozom, hogy milyen szépséges a város amikor ébredezik, és rájövök, hogy mennyi mindenről maradok le a paplan alól. Szóval a pasim kitalálta, hogy menjünk reggel squasholni. A korai kelésen szerencsére gyorsan átestem, majd nemsokára a rakparton száguldottunk, és kicsivel később már a squashpályán szerválgattunk. Míg én izzadtam mint egy ló, addig ő kegyelem-passzokat tolt, kicsit sem volt megalázó a szitu. Én pedig minden egyes új passzal újra reménykedtem, hogy na majd most a földbe döngölöm.. nem így lett 😃 De nagyon jó volt mozogni, jó volt utána felfrissülni, és még egy reggeli is belefért együtt az egyik kedvenc kávézómban, szóval jó kis reggel volt! Szeretnék még ilyen reggeleket. Szeretnék könnyen kelni korán, mozgással kezdeni a napot, egy kávézóban megreggelizni, ücsörögni a napernyő alatt, hallgatni körülöttem az emberek csevegését, közben a laptopomon olvasni a híreket és érezni a frissen pörkölt kávé illatát. Na, meg squash közben szeretném őt is egyszer a földbe döngölni! Az alkarom viszont már most bezsibbadt az ütögetéstől, úgyhogy ma elég gyilkos lesz számítógépen dolgozni. Ezt a bejegyzést is időbe telt összehoznom, de le kellett írnom! Szép napot Nektek is!

csipet India

A múlt hetemet picit átlengte India. Indult Netflixen egy új sorozat, az Indiai Házzaságközvetítő, ami arról szól, hogy egy házasságközvetítő hogyan talál párt indiai vagy amerikai indiaiaknak. Annyira érdekes belelátni egy másik kultúrába, ahol ugyanazokat az emberi kapcsolatokat teljesen más szemszögből közelítik meg. Ahol nem párt, hanem családot választanak maguknak az emberek, és ahol azt vallják, hogy a jó házasság titka az alkalmazkodás, a szerelem pedig nincs annyira felhájpolva mint nálunk. Aztán ott voltak az indiai lányok és nők, akik számomra meglepően függetlenek és öntudatosak voltak, ugyanakkor párhuzamosan konzervatívok is, szóval nagyon érdekes utazás volt ez a sorozat, nagyon ajánlom.

Egy Angliában élő indiai munkatársammal is beszélgettünk a sorozatról. Szerinte picit ki voltak sarkítva a szereplők, de nem éreztem, hogy nagyon tiltakozott volna a műsorban elhangzottak ellen, és ő is szerette nézni, úgyhogy lehet benne valami.

Aztán ettől teljesen függetlenül egyik este indiait volt kedvem főzni. Angi barátnőmtől kértem segítséget, mert tudtam, hogy ők szoktak indiait készíteni. Ő a csirke kormára esküdött, ami szerinte egyszerű és isteni. Úgyhogy munka után volt egy utam a boltba, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Az hagyján, hogy a megadott fűszereket még hírből sem ismertem, de negyed órás keringés után meg kellett állapítanom, hogy nem most fogom ezeket megtalálni a polcok között, ezért sűrűn körülnézve, és kicsit szégyenkezve bár, de leemeltem egy készre csinált chicken korma szószt a polcról, majd gyorsan távoztam. A vacsi amúgy isteni lett, én meg szerintem bevetem majd magam egy ázsiai boltba és végre  összeszedem hozzá a fűszereket.

A megmaradt csirkéből pedig másnap csirkesalátát csináltam kuszkusszal, fetával és nektarinnal. Az eredeti recept bulgurt mondott, de olyanom nem volt. Volt viszont nektarinom és fetám, nem is értem, kezd a hűtőm felszereltnek tűnni, pedig szerintem vak szerencse volt az egész:)

reggelek

Mikor ezen a héten beköszöntött a nyár, automatikusan feléledtek bennem az ekkor szokásos reggeli rutinok. Ébredés után kinyitom az ablakokat, félig leeresztem a redőnyt, hogy a napsugarak kint maradjanak. A nappaliban félhomályban lengedezik a függöny. Kitárom a bejárati ajtót, hogy a gangról a hűs szellő átjárja a lakást. Közben elkészül a teám és azt kortyolgatva állok kint a hűvös gangon, nézem a parkban jógázó csoportot, a fák között szálló madarakat, nézem a távoli hegyeket, melyek mögött már vakítóan kék a reggeli ég. Bár mindig július 28-a lenne:)

s lőn világosság

A péntek reggelt a lakásban kezdtem, mert jött a villanyszerelő átbeszélni a villanytervet (mert ilyen is van ám!), hogy még a hétvégén el tudja kezdeni a munkát. Átmentünk azon, hogy hol lesznek a lámpa kiállások, milyen magasan lesznek a villanykapcsolók és az alsó dugaljok a falon. Abban maradtunk, hogy a dugaljok 40 cm-en, a villanykapcsoló 130 cm-en, a falikarok pedig 210 cm-en lesznek. A konyhapult fölé pedig már nem emlékszem, hogy milyen magasan lesznek a kiállások.

Ezután négyet kellett telefonálnom. Egyszer az internetszolgáltatónak, hogy nekik milyen kábel kell ahhoz, hogy behozzák a lakásba a netet. Aztán a kapucsengősnek, hogy át tudná-e tenni a kaputelefont az ajtó mögötti falról a szemben lévő falra. A vizeseket is meg kellett kérdeznem, hogy a villanybojlerhez hova tervezzük a kiállást. Végül pedig a légkondist hívtam, hogy mikor tudna jönni felmérni. Rajta sok fog múlni, mert ő dönti el, hogy hova kerülhet a légkondi, és ettől függ, hogy a villanyszerelő hova szereli hozzá a kiállást. A légkondistól megtudtam, hogy ha szeretnék, akkor kérhetek mozgáskövető, zenélő, világító, mindent is tudó légkondit, manapság már a képzeletnek nincs határa. A légkondi amúgy fűteni is fog, ezért H-tarifás villanyt is kell kérnem, ami kedvezményes áramot biztosít fűtési szezonban. Erről most hallottam először. Annyi mindent tanulok a felújításról, eléggé élvezem!

A hétvége a lámpák eldöntéséről fog szólni. Mivel többet aliexpressről rendelnék, ezért már mostanában döntésre kell jutnom, hogy megérkezzenek a szerzemények.

nyári estékre

Nálunk most ez a könnyű és szuper egyszerű kaja a nyári esték slágere: görögdinnye, nektarin, sonka és fetasajt.

Eredetileg a nektarin helyett sárgadinnyét ajánlanak, de azt épp nem találtam a piacon. Így is isteni!

jószomszédi viszony

Ma reggel be kellett ugranom az építkezésre, hogy a közös képviselő odaadja a pincekulcsokat, és közben összefutottam a felettem és alattam vélő lakókkal. Mindkettő mosolygós öreg bácsi volt. Egyikük épp akkor tért haza kutyasétáltatásból, másikuk akkor ment piacra. És míg én azon izgultam, hogy a falak szétverése mekkora robajt és koszt okozott nekik és a ház többi lakójának az elmúlt két napban, és sűrűn szabadkoztam, addig ők inkább nyugtattak engem mosolygósan, hogy de nem tesz semmit, megértik az órákig tartó fúrást és a sok sittet, ez ezzel jár, és sok sikert kívántak! Mennyire jófej új szomszédaim vannak már:)