the totality of possibilities

El vagyok kényeztetve a hétvégékkel, szerintem most is kihoztam belőle a maximumot. 

Szombat reggel piacoztam, ami az egyik kedvenc hétvégi programom. Ezután kimentem nagyimhoz ebédelni. Hozzá már maga az oda és visszaút is egy fél napos program. Aztán kb. minden barátnőm lebetegedett, úgyhogy szombat este otthon maradtam és a reggel szerzett almából, körtéből és eperből megsütöttem életem első gyümölcspitéjét. Szerintem isteni lett. Bár inkább a sütés élménye és nem az elfogyasztása miatt csináltam, úgyhogy nem tudom, hogy hogyan fogom elpusztítani. Mondjuk jobb lett volna valakinek sütni, de ha egyszer lesz valakim, akkor legalább már nem leszek totál' kezdő.

Lujza-féle gyümölcsöspite

Vasárnap az épp nem beteg barátnőkkel a Mitzi nevű helyen bruncholtunk. Nemrég nyílt a Bartók Bélán, és gondoltuk kipróbáljuk, de eléggé szürreális élmény volt. Elsőnek érkeztem, és mikor beléptem, egy biccentésen kívül más kontakt nem érkezett a személyzettől, pedig szívesen megkérdeztem volna tőlük, hogy melyik asztalhoz szól a foglalásunk. Úgyhogy csak találomra leültem valahova, majd a következő 15 perceben míg vártam, egy aprócska szemkontaktust sem sikerült létesítenem velük. Az asztalon ott állt egy tábla, hogy rendelés a pultnál, amivel nem is lenne gond, de ennyi erővel kiírhatták volna azt is, hogy bármilyen interakció kizárólag a pultnál. Majd megjött barátnőm, aki bennfentes gasztro-celebként elmondta, hogy a hipsztereknél akkor vagy menő ha iszonyat lazának tűnsz és az arcodra nem ül ki érzelem (facepalm), és hogy a Bartók Bélán most nagyon megy ez a hipszteres új-hullám. Azt hiszem, megöregedtem! Kaptam viszont szülinapomra finom bort és egy képeslapot, ami egyben kupon egy csajos közös élményszerzésre, amit közösen találunk majd ki, hogy mi legyen az. Ez is lett a mottónk 2020-ra: gyűjtsünk élményeket. Szerintem nagyon jófej barátnőim vannak! :)

Cukkinis-gombás omlett á la Mitzi

Délután a sráccal találkoztam, de valahogy nem volt az igazi. Eleve megint csak két órája volt rám, rohannia kellett tovább, úgyhogy hiányérzettel búcsúztam el tőle. Aznap viszont kettő filmet is megnéztem, amelyek teljesen feltöltöttek. Az Aquaman egy könnyed filmecske, ami nem ígér többet annál mint ami, de éppen erre volt szükségem. Este pedig teljesen véletlenül a Tolkienre esett a választásom, és nem is számítottam rá, hogy ennyire meg fog érinteni. A film Tolkien fiatalkoráról szól, és legfőképpen a barátságról, melyet olyan kedvesen és szépen mutat be, hogy azt éreztem, hogy mégis szép az élet és van miért élni. Nézzétek meg ti is, ha szembe jön veletek.. pl. az HBO Go-n :)

szupernagyi

Szombaton piacoztam, majd átmentem nagyimhoz ebédre. Előző este startuppéknál fél 10-kor nagyban dolgoztunk arról beszélgettünk, hogy egy átmulatott éjszaka után mekkora királyság volt a Corvin tető alatti lángosost megrohamozni (ami szerintem Budapest legjobb lángososa volt akkoriban), és Zsoltitól kikérni a szokásos sajtos-tejfölöst. Annyira megkívántam a lángost, hogy nagyimnak még este megüzentem, hogy ha lehet, akkor másnap lángost kérek ebédre. Mert ő olyan nagyi, aki megsüti minden kívánságunkat. Viszont visszaüzent, hogy az most nem lesz, de lesz helyette kocsonya. Hát nem tudom, hogy ezt ő most egy erős alkupozíciónak gondolta-e. Mindenesetre mikor átmentem hozzá kaptam levest, főzeléket és palacsintát. Kérdeztem, hogy akkor hol a belebegtetett kocsonya? Kiderült, hogy azt igazából egy desszert utáni levezetőnek szánta. Úgyhogy az már nem fért belém, viszont kicsit kidőltem a kanapén. Erre ő felajánlotta, hogy a kutya pokrócát használhatom takarózni, majd mikor kikerekedett szemekkel néztem rá, hogy ez most komoly, akkor gyorsan rávágta, hogy frissen mosott. Hát, így sem győzött meg, úgyhogy a biztonság kedvéért magamra terítettem egy másikat és arra dobtam rá a kutyásat. 

Kis szieszta után a konyhában beszélgettünk. Mindig elcsodálkozom azon, hogy csomó olyan sztorija van, amelyet még sosem hallottam. Pedig kiskoromban egy háztartásban éltünk, és rengeteget mesélt. Elmesélte, hogy igazából ő kémikus szeretett volna lenni, én meg tök meglepődöm, mert mindig is irodista volt. Elhatároztam, hogy egyszer diktafonnal felveszem a történeteit, és megörökítem az utókornak, mert szerintem kalandos élete volt/van. Kezdve azzal, hogy túlélt egy világháborút, aztán egy forradalmat, a férje, a nagypapám feltaláló volt, ezért az akkori rendszer a tenyerén hordozta őket, és elsők között kaptak lakást és autót, és rengeteget utazhattak.

Mégis amiért őt különlegesnek tartom az az, hogy folyamatosan képezi magát azért, hogy tartani tudja az unokáival az iramot. Mikor a világ másik végében laktam megtanult számítógépezni, hogy tudjunk e-mailezni és Skype-olni. Elkezdett nyelvet tanulni, hogy ha kijön hozzám, akkor egyedül is el tudjon igazodni. Az pedig magával értetődő, hogy fent van Facebookon is. Rengeteget járkál el, programozik, divatozik, fodrászhoz és kozmetikushoz jár. Legutóbb azon vitáztam a 82 éves nagyimmal, hogy szerinte neki géllakkja van, szerintem pedig műkörme. Meg tök önálló, annyit zizeg, hogy a sok program miatt naptárat vezet, és ha mondjuk megbeszéljük, hogy meglátogatom, akkor a telefonban kéri, hogy várjak amíg előveszi a naptárját, hogy bejegyezhessen. Excuse me! :)

Szóval nagyon büszke vagyok rá, és mindig mondom neki, hogy a vele egyidős barátnőinek minden baja van és keseregnek, hogy hol ez fáj, hol az fáj, ő ezzel szemben ide-oda mászkál, tele van tervekkel és szerintem ez tök menő! Sok bókot is bezsebelek miatta, hogy mennyire jófej és fiatalos. Legutóbb mondjuk kitalálta, hogy jön velünk Skandináviába, akkor azért le kellett állítani, mert az 5000 km lesz, na! Hát ilyen az én Szupernagyim.

piros-sárga

Imádom a szombat reggeleket. Megvan a rituáléja annak, hogy felébredek, hosszan nyújtózóm a puha paplan alatt, közben azon jár az agyam, hogy miket fogok majd főzicskézni a héten és ahhoz mit kell vennem a piacon. Felveszem a szuper comfy boyfriend farmerem, a fekete NB cipőm valami puha pulcsival, nagy kabát, sapka, vállamon a vászontáska, és megyek le válogatni az illatos gyümölcsök, zöldségek és sajtok közé.

Aztán ilyen reggeliket szoktam rittyenteni frissen mosott zöldségekből, frissen facsart turmixolt narancsból és az új sajt szerzeményeimből. Ezek után ide nekem a hétvégét! :)

A Fény utcai "kertem" termései :) 

hajamat fújja a szél

Ez a hét gyorsan elment.

Nappal jellemzően a munkahely és a startup között váltogattam a székhelyemet. Hétfőn este edzés, kedden egy régi főiskolai barátommal találkoztam, aki közel dolgozik a lakásomhoz, ezért ha épp itthonról dolgozom munka után havonta egyszer összefutunk és nagyokat sóhajtozunk, hogy mikor lesz már nyár. Később Zsuval telefonáltam, már több mint egy hete nem beszéltünk, ami tőlünk furcsa, mert eddig naponta írtunk egymásra, hogy Mizu!? De mindenki jól van, csak elfoglalt, és jól leápoltuk egymás lelkét. Szerdán a sráccal randiztam. Csak pár órát voltunk együtt, és bár terveztem neki elmondani, hogy tök jó lenne ha naponta keresnénk egymást, mint azelőtt, viszont annyira jó hangulatban telt az idő, hogy végül nem hoztam fel a témát. Meg a héten kezdett az új helyén, mondta is, hogy most kevesebbet lesz elérhető, úgyhogy annyira nem nagy a baj, csak a szokásos biztonságérzetemmel van a gebasz. Tegnap pedig megint edzés.

Aztán olyan is volt, hogy elmentem kivizsgálásra. Kiskoromban fenékig érő gyönyörű hajam volt. Aztán mikor már nagylány voltam (13 éves!) és már ciki volt hajat növeszteni, akkor levágattam vállig érőre. Azóta viszont nem nagyon akar nőni, és a fodrászommal már minden praktikát bevetettünk - frissítő vágás, mindenfélétől mentes hajfesték, hajvitamin, szérum, sütővas mellőzése, stb. -, de így sem nő, és ő is csak tanácstalanul néz rám a tükörben a hátam mögül. Aztán van nekem a cég által magánorvosi biztosításom, úgyhogy gondoltam egyet és elmentem teljes kivizsgálást kérni hogy utánajárjak a dolognak. Úgy szeretnék egy nap megint szép nagy loboncot! A doktornéni pedig beutalgatott mindenféle földi jóra, úgyhogy a mai reggelt egy jó kis hajnali vérvétellel kezdtem, majd a délutáni hasi ultrahang miatt egész nap nem ehettem. Fridays rulez!

Ilyen hajat szeretnék.. a színe pedig állítólag "gombaszőke" és 2020 menő hajszíne lesz.

Az ultrahangon egy fiatal orvos fogadott, és picit mind a ketten zavarban voltunk, legalábbis én biztosan. Míg a géllel bekent bottal a hasamat simogatta, én pedig ezt behunyt szemmel tűrtem a fekvőhelyen, azon gondolkoztam, hogy vajon hány magányos nő fantáziájában kaphat egy ilyen ártatlan, amúgy rém unalmas vizsgálat erotikus töltetet. Ilyenkor áldom a tudományt, hogy az emberi fejekbe még nem látnak bele. Gondolom, hogy orvosnak lenni sem lehet mindig egyszerű, ha egyesek többet gondolnak egy érintésbe, mint ami. Egyik exem kardiológus volt, az legalább nem nőgyógyász, és általában idősebb páciensei voltak, úgyhogy azzal egész könnyen együtt tudtam élni, de szerintem tudnának páran kellemetlen szitukról mesélni!

A vizsgálat után farkas éhesen bevetettem magam a Bite-ba és megleptem magam egy almás-mézes-sonkás grill szendviccsel. Omg! Kitaláltam, hogy ilyet mindenképpen készítek otthon én is, imádom ezeket az édes-sós kombókat. Mostanában kicsit sokszor lepem meg magam mindenféle kajákkal, amitől inkább lelkifurdalásom van. Tegnap is Mekis elviteles zacskóval sunnyogtam haza az utcánkban, hogy lehetőleg senki ne lásson meg vele. Most viszont épp édesburgonyát sütök, ami a lelkemnek is jó lesz, a konyhát már kezdi belengeni az édes illat, ezt annyira szeretem! Aztán lassan indulok, mert este folytatjuk a munkát startuppéknál.

confession

Tegnap egy insta celeb megosztotta, hogy kisbabát vár. Aztán este barátnőm is elmesélte, hogy belekezdenek a baba-projektbe a férjével. Annyira nagyon örülök neki! Emlékszem, hogy mikor elújságolta telefonon, hogy a barátja megkérte a kezét, együtt zokogtunk örömünkben. Zokogtam az esküvőjén, és már most a gondolattól, hogy neki kisbabája lehet, elöntenek az érzelmek.

A mérhetetlen öröm mellé, pedig küzdök ellene, sajnos mérhetetlen szomorúság is társul. Mikor ilyen bejelentős, ultrahangos képeket látok vagy valaki elújságolja az örömhírt, összerándul a gyomrom és eszembe jut, hogy mélyen legbelül mennyire vágyom én is egy kisbabára. Csak sajnos még azt sem találtam meg, akinek szülnék.

30-on túl vagyok és ahogy a jelenlegi helyzet áll nagyon félek, hogy nekem sosem lesz kisbabám. Sokszor riadok fel éjszaka arra, hogy kifutok az időből, hogy körülöttem egyre több barátomnak van kisbabája, nekem pedig egy stabil kapcsolatom sincs jó ideje. Tudom, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy nem görcsölök rá erre és hagyom, hogy történjenek a dolgok. A lelkemmel viszont ezt nem olyan könnyű megértetni, egyelőre nem is tudom, hogy hogyan tudnám megnyugtatni, de azon vagyok. Ma pityergéssel kezdtem a napot, de bejöttem a munkahelyemre és itt feltölt a sok mosolygós és kedves munkatársam, úgyhogy tudom, hogy a mai napom egyre jobb lesz.

cry for you

Szóval igazán nem panaszkodhatok, hogy nem vagyok elkényeztetve hétvégi programokkal. Ez a hétvége is elég pofássá sikeredett, holott ez a béna idő igazán nem segített benne, de f*ck this weather!

A hétvége nekem péntek este kezdődött a fodrásznál. Ő az a fodrász, aki imádja a munkáját, aki szívvel-lélekkel csinálja azt, és akihez nem kell kész ötletekkel menni, hanem leülök a székbe és ő teszi a dolgát, mert ismer és tudja az ízlésemet (mondjuk meglehetősen visszafogott vagyok, úgyhogy én lehetek neki az uncsihajú csaj). Ezután még volt egy órám, beugrottam a Westendbe és a leárazásokon lőttem magamnak kettő nadrágot és egy felsőt 70%-ra leárazva.

Ez a bermuda bulizni tökkkkéletes lesz.

Ezután a sommelier bandával találkoztunk egy borbárban. Voltak, akiket már egy éve nem láttam. Mikor tavaly januárban elkezdtük öten ezt a tanfolyamot, egy hónapon át minden hétvégét együtt töltöttünk egy tanteremben összezárva, napi 10 bort kóstoltunk le, és hát többek között a bor jótékony hatásának köszönhetően nagyon hamar egy szuper kis banda lettünk. Korban 30 és 50 között van a szórás, és iszonyat jófej, vidám és vicces mindenki, és hát van közös téma. A borválasztás mondjuk 5 borszakértőnek nem könnyű feladat: vagy negyed órát álltunk a pult előtt és mérlegeltünk, hogy akkor most pinot noir legyen, de az is melyik vidékről, melyik évjárat, jajj mégsem, inkább legyen syrah. Az enyhén kétségbeesett felszolgáló bár próbált segíteni, de annyira benne voltunk a diskurzusban, hogy feladta. Végül egy pohár Kreinbacher pezsgővel koccintottunk, majd mi lányok megszavaztuk egy új-zélandi 2018-as Two Rivers Sauvignon Blanc-ot, a fiúk pedig választottak egy dél-afrikai 2015-ös Klein Constantia cuvét, amit egy ausztrál 2016-os Dark Side of the Moon Shirazzal zártunk. Mind a borok mind a hangulat brutál jó volt, rengeteg sztorizgatás, nevetés volt és már be is jegyeztük a naptárba a következő tali időpontját.

A szombatot G. haverommal kezdtem, akinek segítettem megtervezni a konyha-fürdőszobáját, és most együtt elmentünk kiválasztani hozzá a csempéket. Elég trutyi idő volt, és jó sokat kutyagoltunk, de csempék kiválasztva, úgyhogy nagyon várom a folytatást.

Este a srácnak mentem el egy koncertjére Budapesten kívülre. Ő elektronikus zenét csinál és ez volt az első "fellépése", nagyon-nagyon készült rá hetek óta. Miután megérkeztem először tettem egy sétát a kis város központjában. Szombat ellenére egy lélek nem volt az utcákon. Vettem egy pohár forralt bort, és azzal mászkáltam a lapionokkal díszített macskaköves utcácskákon, nagyon hangulatos volt. Aztán bementem a galériába, ahol ő már zenélt, és annyira nem vágom, hogy egy dj-hez mikor lehet odamenni, úgyhogy inkább eltűntem a falakat borító festmények között. A tulajtól, aki egyébként végig egy félelmetes (busó?) maszkot viselt, kaptam egy rögtönzött idegenvezetést kedvenc rajztémája, a női nemiszervek világába. Azt mondta, hogy a turisták imádják ezt a témát és úgy veszik a képeit mint a cukrot. Erre nem voltam felkészülve, arra pedig főleg nem, mikor a túra végén megkérdezte, hogy állnék-e neki modellt. Thanks, but no thanks! :) 

A srácommal csak pár szót tudtunk váltani, ja és épp ott voltak a szülei, úgyhogy titokban találkoztam is velük, ez a srácot láthatóan egyáltalán nem zavarta. Még meghallgattam egy író bácsi egyik gyerekkori történetét, aztán eljöttem. Ezután egész éjjel szürreális álmaim voltak, szerintem egy időre elég dózist kaptam belőlük.

Ma bevásároltam, takarítottam és főztem gombás rizottót. Próbáltatok már fülessel a fejeteken főzni? Az én főzőtudományom mellett elég veszélyes hangok nélkül csak látvány alapján főzni, de most valahogy ahhoz volt kedvem, hogy üvöltessem a zenét anélkül, hogy a szomszédok átdörömbölnének. Ehhez a Bose QuietComfort masinám mindig partner. Egyik legjobb beruházásom volt, repülőutakhoz zseniális, szerintem viszem magammal Skandináviába is, ahol 5000 km-t fogunk buszozni, szóval jól fogok tudni vele aludni. Most pedig alig várom, hogy elkészüljön a meleg fürdőm és belehuppanjak egy pohár borral.

Ja, és ma ezt az örökzöldet üvöltettem. Küldöm sok szeretettel :)

taquería

Mindig megfogadom, hogy többet nem megyek az Arriba Taqueríába. Azt viszont mindig elfelejtem, hogy miért nem. Úgyhogy ma megint elcsábultam és újra bementem, és naná, hogy rájöttem, hogy miért kerülöm. Egy quesadilla 2200 Ft-ba kerül (whaaaat!), és még üdítőt vagy sült krumplit tortilla chipset sem adnak hozzá. Ez ár-érték arányban szerintem kicsit sok. Úgyhogy megint egy darabig el fogom kerülni, de most már legalább itt lesz ez a bejegyzés, ha újra elfelejteném, hogy miért.