sweet disposition

Tavaly ilyenkor voltam egy hónapot Balin. Mióta ez a múlt héten bevillant, azóta elfogott egy nosztalgikus érzés. Az első hetemen egyik délelőtt épp egy kisbuszban ülve zötyögtünk le a tengerpartra szörfözni, mikor a rádióból megszólalt ez a dal. Rikítóan zöld banánfák és rizsföldek között suhantunk, fülledt meleg volt, a dzsíp hátsó bőrülésen hallgattam a többi utazó nevetgélését, combom alatt éreztem az izzadságot, bámultam ki a poros ablakon, az arcomat sütötte a nap, és ekkor hosszú idő óta először nagyon szabadnak éreztem magam. Azóta ez a zene számomra Bali, ráadásul az együttes egyik tagja indonéz.

Bár akkor mindez egy hatalmas kalandnak tűnt, ahol tudatosan semmit nem akartam csinálni, csak sodródni az árral és pihenni, és ahova az első egy hét kivételével semmi tervvel nem érkeztem, még csak szállásom sem volt; visszanézve ez az egy hónap egy mérföldkő volt az életemben. Megtanultam elengedni, nem ragaszkodni, Dél-Amerika után újra egyedül lenni és ezt élvezni.

A hétvégén pedig megtisztogattam azt a besárgult lótuszvirágos nyakláncomat is, amelyet Balin vettem emlékül erre az időszakra. Márciusban biztosan sokat szeretném hordani. A keleti kultúrában ez a virág többek között a lelki ébredést és újjászületést szimbolizálja. Szerintem nekem ott épp erre volt szükségem.

beach body

Ha a Google Analytics legtöbbet keresett szavához hasonlóan lehetne nézni azt is, hogy mely kifejezések hagyják el az ember száját szezontól függően, akkor március-áprilisban a "beach body" biztosan előkelő helyen szerepelne. Ilyenkor már lassan de biztosan kezdődik az őrület, hogy az ember lánya fürdőruha-kompatibilisen nézzen ki a szezonra.

A héten a céges megbeszélésen a tervezett nyári programokról esett éppen szó, mikor munkatársnőm sutyorgásából hallottam ki ezt a kifejezést, és az agyam reflexszerűen kezdte átpörgette az opciókat, hogy milyen akciótervet kellene készíteni a nyári beach body eléréséhez.

Aztán eszembe jutott, hogy amikor a start-up időszak előtt időm még annyi volt mint a tenger, akkor reggelente toltam egy brutál' hasizom gyakorlatot, ami az utóbbi három hónapban a feledés homályába merült. Most viszont, mikor búcsút intettem a rohanós, stresszelős, nincsegypercemsem időszaknak, megint lett időm és a régi emlékek az akkori napi rutinomról mintha lassan kezdenének visszatérni. És ekkor beugrott ez a gyakorlat.

Beszúrom ide, hátha valakinek van kedve csatlakozni. 15 perces, de brutális (még úgy is, hogy sportoló voltam!), viszont nagyon jó érzés ezzel a hátam mögött elkezdeni a napot. Ha van esetleg nektek is valami jó gyakorlat, küldjétek. Vasárnap hónapok óta először csináltam meg újra a gyakorlatot (úristen milyen izomlázam van azóta!), és ezennel nálam hivatalosan is megkezdődött a beach body felkészülős időszak:)

férfiak és nők az életemből

Jellemzően a családom egyetlen férfi tagjának sem jutottam eszébe Nőnapon. És tudom, hogy ez csak egy nap és semmi jelentősége nincs, a szülinapomat például nem szokták elfelejteni, stb-stb, de azért picit szomorkodtam miatta. Viszont megleptem magam egy csokor tulipánnal és este vettem egy finom fürdőt, úgyhogy egészen jó estém volt:)

Közben lett két új projektem. Anyukám idén tölti a 60-at, a legjobb barátnőmmel pedig idén van a 30. évfordulónk (egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást), és szeretném mindkettőt meglepni. Nagyon izgatott vagyok, mert csomó ötletem van és már elkezdtem a szervezkedést. A legviccesebb pedig, hogy egy napon van a szülinapjuk, úgyhogy nagyjából egy időben kell készen lennem. Később megosztom a részleteket, de addig is teljes titokban készülök:)

harmincas szinglik

Tegnap este egy régi ismerősömmel találkoztam, aki a dél-amerikai életemben játszott szerepet. Ott találkoztunk és leginkább ez is volt mindig a közös témánk. Ő egy nagyon aranyos, megszeppent kis srác volt mikor hat éve megismertem, és rövid kint tartózkodása alatt nagyon örült, hogy a távoli kontinensen talált egy csapat magyarországi fiatalt, akikhez csapódni tudott. Miután hazaköltöztem talán kétszer ültünk össze nosztalgiázni, azóta pedig legfeljebb Facebookon láttam, hogy mik történtek vele: munka, eljegyzés, házasság, lakás. Már több éve annak, hogy utoljára láttuk egymást, ezért is lepett meg, mikor péntek este rám írt, hogy másnap nincs-e kedvem összefutni egy italra.

Végül is miért ne, nem volt programom, és kíváncsi voltam, hogy mi újság vele. Gondoltam, biztos kimenőt kapott a feleségétől, vagy talán őt is hozza és megismerhetem. Aztán a Fröccsteraszon futottunk össze és az első öt percben már megtudtam, hogy december óta ők már nincsenek együtt. A lány elhagyta, összejött a főnökével. Az ismerősöm pedig most mint egy gimis (ő fogalmazott így), próbálja újra felvenni a fonalat és megy, ismerősökkel találkozik, bulizni jár és "fesztiválhangulata" van. Sőt, fent van Tinderen is, és hát ismerkedik.

Kérdeztem tőle, hogy nem korai-e még mindössze három hónap után így belecsapni a lecsóba, de csak közönyösen biccentett, hogy szerinte nem. Néha azért láttam, hogy a beszélgetés folyamán párszor a távolba meredve elgondolkozik, de talán ez a bornak volt betudható. Ennek fényében, hogy ő szingli, azért picit más értelmet nyert ez a szombat esti italozás, de próbáltam a beszélgetést úgy terelni, hogy a haverkodás szintjén maradjunk, nem szerettem volna félreértést. Végülis egy nagyot beszélgettünk, picit még mászkáltunk az éjszakában, aztán elköszöntem, és megbeszéltük, hogy majd még összefutunk.

Ezután azon gondolkoztam, hogy két nagy halmaz van a harmincas szinglik körében: azok, akik huszonévesen kerülnek össze és harmincas korukra zátonyra fut a kapcsolatuk; valamint azok, akik harmincas koruk után szeretnének csak elköteleződni (ld. én is). És bár ez egy általános jelenség, mégis annyira szomorú azt látnom, hogy egyre több korombeli épp válik. Azt pedig különösen szomorú látnom, ha ez ismerőssel történik. Míg én egy rózsaszín felhő tetején csücsülök és a szőke hercegre várok, addig egy nálam fiatalabb srác már túl van egy házasságon és egy váláson. Ez számomra annyira szürreális.

Szerencsére a hozzám legközelebb álló barátnőim szolgálnak az ellenpéldával, nagy szeretetben élnek a párjaikkal és tudatosan dolgoznak a kapcsolatukon. Nekem ők mutatják a jó példát, nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk és nagyon sokat tanulok tőlük. És bár tudom, hogy sokszor az a jobb, ha két személy élete külön utakon folytatódik, de éppen ezért szeretnék majd jól választani, és mindent megtenni azért, hogy a majdani társammal egy szuper csapatot alkossunk. Kívánom, hogy az ismerősöm is hamar rátaláljon a társára:)

..és Boldog Nőnapot Nekünk és köszönet minden Férfinak aki szeret és tisztel minket, és vigyáz ránk!:)

piacozgatások

Nemrég valahol azt olvastam, hogy ha valaki az idénynek megfelelő zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztja, akkor nem csak hogy pont azokat a tápanyagokat viszi be a szervezetébe amelyekre éppen szüksége van, hanem ezzel a helyi termelőket is támogatja. Szerintem ez egy tök jó dolog, és az a célom, hogy ebben picit tudatosabb legyek. Szeretném ezzel azt is megtanulni, hogy mikor mi érik. Meg persze majd a testem is mondja hogy neki hogy tetszik a dolog:) 

Ezt a táblázatot kezdtem el használni, ami tök jól megmutatja, hogy melyik hónapban mi terem. A mai piacozásnak pedig itt az eredménye, úgy látszik ezek a március színei.*

A banán és a sajtok persze sosem hiányozhatnak.

*Frissítés: a sütőtökből azóta isteni sütőtökös rizottó készült. A receptet itt hagyom, hátha valakinek ez lesz a vasárnapi ebédje:)

lakás projekt ON

Ha egyszer túl leszek ezen a lakásvásárlásos mizérián, tuti leírom, mert amennyi csontváz eddig kiesett a szekrényből, azzal nem hiszem, hogy egy mezei lakásvásárló találkozna életében, kész kabaré! A legjobb, hogy még a szerződéskötésnél sem tartunk. Áldom magam azért, hogy kitaláltam ezt a projektet, mondjuk legalább most hónapokra lekötöm magam:)

prosecco és tinder

Hú, de veszélyes egy mogyoróvaj tégely! Nem győzöm bújtatni a konyhaszekrény felső polcán, de hiába, mert fogy. Alattomosul. Pedig azért vettem, mert az egyik srác, akivel randiztam és akinek vendéglői vannak mondta, hogy a mogyoróvaj nagyon jól megy a sütőtökkel. Úgyhogy a héten a bolt sorai között sétálgatva eszembe jutott és beruháztam egyre. Csak éppen sütőtököt nem vettem hozzá, a mogyoróvaj pedig fogy. Ebből baj lesz.

Meg valahogy betévedtem egy Müllerbe is, és nem is sejtettem, hogy itt ilyen jó cuccok vannak. Vettem mindenféle fürdősókat és maszkokat, és péntek este nagy prosecco party-t tartottam a kádban.

Aztán olyan is történt, hogy letöröltem a tindert. Mintha az összes önjelölt népművelő és nulla empátiával rendelkező egyed szisztematikusan engem pécézett volna ki, én meg kiégtem tőlük, elegem lett hogy folyton magyarázkodnom kell, hogy kialakult véleményük volt rólam 10 perc csetelés után és osztották rólam az igazságaikat, és hogy csak az érdekelte őket hogy "demikortalálkozunk". Ha pedig nem férek bele a kis 1-2 napos felállított határidejükbe, akkor adieu! Érdekes módon mióta letöröltem, nem is hiányzik, erősítünk a való világra:)

Mondjuk az elmúlt hónapban kétszer voltam bulizni és hazamenetel előtt mind a kétszer felvett FB-on olyan srác, akivel egész este táncoltunk, flörtöltünk, vigyorogtunk egymásra, bejött nekem, és szerintem én is neki. Aztán míg mindenki ment haza a saját ágyába, még irogattunk egymásnak és vicceskedtünk chaten. Másnap reggeltől azonban mintha elvágták volna, soha többet nem hallottam felőlük. Én meg így nem értettem. Eddig abban a korban éltem, mikor a srác azért hajtott arra, hogy megszerezze a lány elérhetőségét, hogy utána randira hívja. Miért akarja valaki annyira a számom vagy a teljes nevem, ha aztán eltűnik a szürke ködben? Sokszor azt érzem, hogy én egyet pislogtam és a világ megváltozott, az én értékrendem pedig kuka. Úgy érzem, hogy a fiúk hamar feladják az udvarlást, én pedig ha nem lépek időben, akkor így jártam. Viszont így arra sincs idő, hogy különlegesnek érezzem magam mellettük. Én pedig inkább úgy döntök, hogy várok arra akinek megéri 3 napnál is hosszabban udvarolni. 

Szóval azért hiányzik hogy az utcán, a boltban, a kávézóban, a metrón, vagy akárhol rám mosolyogjon valaki, én visszamosolyogjak, ő pedig közelebb lépjen, köszönjön és vigyorogva elkezdjünk beszélgetni. Esténként elalvás előtt kérek mindig egy ilyet, hátha meghall az univerzum:)