téli álom

Azt hiszem, hogy kicsit belassultam az utóbbi napokban. A héten főzni sem volt kedvem, a reggeli tesi is elmaradt, de szerencsére tökre nincs bűntudatom. Bár látom, hogy sok influenszer önti a szósöl médiába azt, hogy mit együnk, mit sportoljunk, hogyan nézzen ki egy napunk. Kicsit ilyenkor azt érzem, hogy ezzel egyik végletből esünk bele a másikba, és a szuper helszi lájfsztájlt és a tudatos életmódot követve elfelejtjük megkérdezni a testünket, hogy amúgy ő mit szeretne. Mert szerintem ha jóban vagyok a saját testemmel, akkor ő azt majd tudja, és jelzi nekem, ha éppen salátát szeretne ropogtatni, vagy egy tábla csokira fáj a foga (true story), vagy szeretne este csak ülni egy kád vízben. Tök okés, hogy a ciklussal változnak a testem igényei, és szeretem, hogy szól, hogy mi van. Én meg emiatt nem akarok bűntudatot érezni. Most a bekuckózós, lusta, nassolós napjaimat élem, és jól van ez így, tudom, hogy ez most egy ilyen időszak.

Amúgy a lustaságomnak köszönhető, hogy felfedeztem ma a környéken egy vásárcsarnokot. Ma sem volt kedvem főzni, ezért gondoltam egyet, letöltöttem a munch.hu-t, és lefoglaltam két adag ételt. Ezt a startupot egy kedves ismerősömék csinálják, és a célja, hogy az éttermek által nem értékesített ételeket kedvezményes áron adja, és megóvja azokat a kidobástól. Végülis ugyanolyan, mintha ételt rendelnék elvitelre, csak olcsóbb. Úgyhogy elgyalogoltam érte a vásárcsarnokba, és közben a környékünk egy másik szegletét fedeztem fel. Meg azon gondolkoztam, hogy tavaly ilyenkor még micsoda nyüzsgés volt itt, és hogy tavasszal remélem, hogy visszatér az élet.