2020. május 29., péntek

a gang

Egy gangos házban lakom, aminek az a sajátossága, hogy sokkal jobban rálátok a szomszédaimra, mintha egy zárt lépcsőházban laknék. Ennek ellenére nem vagyok az a nagy bandázós tag. Köszönni persze szoktam a szomszédoknak, aztán van hogy kiviszem a napra az összecsukható székemet és olvasok picit, olyankor néha az ölembe ugrik a szomszéd kutyája egy simogatásra, vagy a kislányok a korlátra feltett lábaim alatt futkároznak. Volt már olyan is, hogy a szomszéd falazott be egy kis lyukat az ajtóm felett, amibe épp egy verébcsalád tervezett beköltözni. Szóval ezeken kívül nem mondhatnám, hogy része vagyok az ajtómon kívüli életnek. (Update: a verebek azóta átköltöztek egy közeli elektromos dobozba, úgyhogy nem sikerült a kilakoltatás.)

Ma munka után picit előjött a nap a felhők mögül, hát kiálltam az ajtóba beszívni egy kis eső utáni langyos délutáni levegőt. Ekkor felbukkant a szomszéd kislány, és mint ha mi sem lett volna természetesebb, a nyitott ajtón át bevonult a lakásomba körbenézni. Apukája meg rohant utána és a bejárati ajtómból próbálta őt kikönyörögni, közben folyamatosan szabadkozott, én meg legyintettem, hogy ugyan már, semmi gond. Így történt, hogy ezzel a sráccal (mert szerintem nem lehet idősebb nálam) szóba elegyedtünk. Sokszor szoktam látni, de eddig a köszönésnél többet nem beszéltünk. Ő a feleségével, a kislányukkal és egy kiskutyával él egy garzonban kettővel mellettem, és mivel kicsi a rakás, ezért a srác folyton a folyosón van, és így mindenkit ismer és mindent lát. 

Kiderült, hogy ő a gangon az információs központ, és a másfél órás beszélgetésünk alatt feltárult előttem a házunk kicsi világa, az intrikák, a történések, a botrányok és barátságok, és rájöttem, hogy míg én a szobám magányában dolgozom napközben, addig kint a gangon egy sokkal izgalmasabb világ létezik. Megtudtam, hogy a szomszédaim között van utazóblogger, nyomozó, drogos, strici és háziőrizetes is, és mindez úgy, hogy nem a nyóckerben lakom, hanem egy kifejezetten jónak mondott környéken (bár ezen azóta erősen elgondolkoztam). Igazán szórakoztató volt hallgatni a sztorikat, és szerintem ezentúl többet fogok barátkozni a kintiekkel, mert sokkal szórakoztatóbb így a home office. Na, meg kiderült, hogy ő lakásfelújítással foglalkozik, úgyhogy lehet, hogy megvan a lakás-projektem következő szereplője is:)


4 megjegyzés:

  1. Kicsit késve, de gratula a lakáshoz, olyan izgalmas ezt olvsasni, nagyon várom a beszámolóid a felújításról és a költözésről! :))
    Ez a társasházi élet meg olyan izgalmas, hogy regényt lehetne írni szerintem az ennyire különböző emberek életéről, úgy, hogy a helyszín végig egy körfolyosó. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! tervezek írni majd a felújításról, mert szerintem a következő hónapokban úgyis ezzel lesz tele a fejem:))

      Törlés
  2. Igen, ismerős, amiről írsz, már az intrikák és pletykák terén *-* Én is tudtam már meg magamról érdekes infókat :D
    De az tök jó, ha a srác tud majd neked a felújításban segíteni.
    Ja, a verebek nálunk minden évben becuccolnak, engem mondjuk nem zavarnak, a fiókák csipogása még cuki is <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. cukik a verebek, én is bírom őket, de nálad nem hagynak maguk után nyomokat? nekem az ajtó mellett teletojták már a gangot, úgyhogy takaríthatok utánuk :D

      Törlés