Málta

Mikor bejelentették, hogy az oltási igazolványokat meghosszabbítják májusig, akkor Karesszal gyorsan lefoglaltunk egy utat azzal, hogy talán ez lesz idén az utolsó. (Azóta tudjuk, hogy az egész oltási-dolgot már eltörölték, de akkor még nagyban pánikoltunk.) A választást a repjegyárak diktálták, és Máltára böktünk rá.

Málta! Nem is értem, hogy ez eddig hogyan maradt ki a célpontok közül. Tündéri kis ékszerdoboz, színes arab balkonokkal, mediterrán homokkő épületekkel, szélben lengedező sárga virágokkal, a tenger sós illatával és az olasz és arab konyha keverékével. A sziget olyan picike, hogy a legközelebbi úti cél mindig legfeljebb három kilométerre volt. Beültünk a kocsiba, és már szálltunk is ki belőle. A hely egyetlen hátulütője, hogy baloldali a közlekedés, amitől Karesz annyira parázott, hogy már hetek óta youtube videókat nézett róla. Szerintem ehhez képest nagyon hamar megszokta, és közösen mantráztuk minden kanyar előtt, hogy "balra kis ívben, jobbra nagy ívben".

Azt szeretem, hogy minden országban vannak ismerőseim, akikre bármikor rá tudok írni. Máltán él egy volt osztálytársam, és menőség, hogy ismerem a sziget egyik miniszterét is, aminek értékéből az sem von le, hogy egy mindössze 500.000 fős országról beszélünk. Ők adtak tippeket a három napra, hogy hol együnk, úgyhogy a gasztro vonal is kipipálva. Pár kép erről a csoda helyről.