Mikor Karesszal egyszerre indulunk el otthonról, mindig attól rettegek, hogy elfelejtem magammal vinni az én kulcscsomómat, és mivel én mindig előbb érek haza, majd itt fogok toporogni a ház előtt. Ma is egyszerre indultunk, ő a munkahelyére, én pedig a sarki kávézóba dolgozni. Majd pár óra múlva nekem haza kellett mennem egy hívás miatt. A bejáratnál nekiálltam keresni a kulcsomat, átkutattam többször is a táskám minden zugát, de sehol sem találtam. Jajj, ne - gondoltam -, bekövetkezett az, amitől féltem. Hívtam Kareszt, aki persze egyből ugrott be az autóba és indult haza. Addig én visszaültem a kávézóba a hívásra, és tök bénának éreztem magam, hogy szegényke most miattam utazgat egy órát oda-vissza. Már a ház előtt vártam rá, mikor a kezem valahogy a zsebembe tévedt.. és ott volt a kulcscsomóm. Karesz épp bekanyarodott a sarkon. Szörnyen éreztem magam, hogy összesen egy órát kocsikázik most az én bénaságom miatt, és azt latolgattam, hogy vajon elmondjam-e neki azt, hogy a kulcs meglett pont mire hazaért, és tök feleslegesen volt lovag.
Végül Karesz nagy örömére otthon a táskámban meg is lett a kulcscsomóm.
Ilyesmi velem is előfordult már.
VálaszTörlés