Tegnap befejeztem a Netflixen a Szerelem vak c. valóságshow japán verzióját. Aki nem ismeri, annak alább belinkelem. Arról szól, hogy falon keresztül ismerkednek egymással teljesen idegenek, és csak akkor találkozhatnak személyesen, ha megkérik egymás kezét. Aztán az esküvőig három hétig élnek együtt, hogy az oltár elé sétálva el tudják dönteni, hogy végleg igent mondanak-e. Be kell valljam, hogy eleinte az ázsiaiakról és a japánokról alkotott előítéleteimmel ültem le nézni. Ha Japánra gondolok, akkor a rengeteg ember jut eszembe, hogy reggeltől estig dolgoznak, karót nyeltek, magányosak, és nem túl romantikusak (valahogy a gumibabákat is a japánokkal kötöttem össze.. fura!).
A sorozat viszont ezeket a sztereotípiákat teljesen lerombolta. A szokásos szerelmi szálak mellett kiderült, hogy ezek a japánok irtó jófejek, van humoruk, van tartásuk, ápolják a kultúrájukat, és olyan szinten tudnak beszélni a saját érzéseikről, hogy önismeretből csillagos ötös. A nagytesó amerikai változatához képest, ahol mindenkinek mindig igaza van és az a menő, aki a legharsányabb; itt nem voltak ölre menő viták, nem volt ellenségeskedés. Felüdülés volt ilyet is látni, és nagyon pozitív csalódás volt picit belelátni ebbe a kultúrába. Ahogy néztem a részeket, egyre inkább azt éreztem, hogy szeretnék a legjobb barátjuk lenni, és most, hogy már nincs több rész, picit hiányoznak az új japán barátaim.
Én is láttam. Kedvesek és aranyosak voltak. Kíváncsi lettem volna, hogy az ágyban is így hajlonganak e. :)
VálaszTörléshaha, igen, nagyon viccesen hajlonganak :D
TörlésÉn nem láttam, de kedvet csináltál hozzá :).
VálaszTörlésÉn nagyon szeretem a japán kultúrát és nagy vágyam eljutni egyszer Japánban. A kedvenc íróm is japán (Murakami Haruki), hosszú évek óta olvasom őt, ezért én az ő szemüvegén keresztül látom a japánokat. Valamint a kedvenc meséim is japánok (Hayao Miyazaki meséi) és japán vlogokat is szoktam nézni, engem valamiért vonz az a kultúra.
de jó, én meg most kedvet kaptam a japán irodalomhoz:)
Törlés