segíteni jó

Azt még nem is meséltem, hogy a tavaszi hullámhoz hasonlóan megint önkénteskedem. Míg tavasszal az önkormányzatnak segítettem szórólapozni, addig most az Országos Mentőszolgálatnál lettem diszpécser. Mikor covidos voltam láttam, hogy mennyire le vannak terhelve a mentősök, és szerettem volna visszaadni a kedvességüket. Van tapasztalatom telefonos munkával, a hétvégéimből pedig igazán tudok áldozni erre pár órát, úgyhogy jelentkeztem.

Átestem egy gyorstalpaló tanfolyamon, ahol felkészítettek rá, hogy mi lesz a feladatom, és hogy a telefon másik végén néha aggódó, ijedt, szomorú vagy mérges reakciókat hogyan kezeljem. Aztán a szolgálatban megmutatták a rendszert, a több ezer mintavételre váró listáját. Az a feladatom az, hogy a tesztelésre váró betegeket hívom be mintavételre, vagy mentőautót küldök ki hozzájuk. Nagyon izgultam, hogy hogyan fognak fogadni a telefon másik végén, elküldenek-e a francba, kiabálnak-e majd velem. Aztán túl voltam az első telefonon, majd jött a többi, és ahogy haladtam a hívásokkal, a vonalak végén csak kedves, érdeklődő, néha ijedt, de mindig együttműködő emberekkel találkoztam.

Eddig több száz embert hívtam fel, több százszor magyaráztam el, hogy mire kell számítani mintavétel során. Volt, akit nyugtattam, hogy nem fog fájni, nem fog vérezni az orra a mintavételtől, hogy a mentősök meg fogják találni a címén, hogy minden rendben lesz, és vigyázni fognak rá a szakemberek. Volt, akinek száz kérdése volt, de tudtam, hogy neki arra van szüksége, hogy türelmesen válaszolgassak. Volt, aki két hete nem beszélgetett senkivel, mert otthon ül karanténban, őt is szívesen meghallgattam. 

Nagyon jó érzés így is hasznosnak lenni, segíteni, kedvességet és megértést adni, és azt is nagyon jó látni, hogy a sok másik önkéntessel együtt az elmúlt hetekben a tesztre várakozók számát drasztikusan sikerült lecsökkentenünk.