szabadszerda

Kedden kiakadtam a nagyfőnökre munkában: valamit elrontottam, és ahelyett, hogy a megoldást keresnénk, azon pörgött napokig, hogy ez mekkora hiba volt (nem), döntést azonban nem hozott, hogy akkor merre tovább. Ezen kiakadtam és közöltem a közvetlen főnökömmel, hogy szerintem én másnap kicsekkolok egy napra, mert nekem ez a hozzáállás nem oké, én meg kiidegelem magam míg várom, hogy merre tovább. Idén nem is voltam még sem szabin, sem betegszabin, szóval megérdemlek egy napot csak úgy. A főnököm már írta is alá a jóváhagyást egy nap szünetre.

Így történt, hogy szerdán Kareszhoz csapódtam, akinek egész nap az új házunk körül volt dolga. Reggel a Kormányhivatalban kezdtünk leadni építési papírokat. Utána elmentünk az új házunk melletti pékségbe, kaptam egy diós búrkiflit meg kávét, sétáltunk egyet a tó partján és megetettük a halakat. Délre jött egy kivitelező felmérni, majd ő adta a kulcsot a favágónak, aki a kertünket jött rendbe tenni.

A nagy platóján hozott mindenféle munkagépet, amihez nem mertem közel menni, mert ki tudja hol szippant be. A munkagépek pedig mágnesként vonzották az utca férfi lakóit, úgyhogy összepacsiztunk a kettővel felettünk lévő szomszéddal, aki a fatörzseink iránt érdeklődőtt. De a nap nagy részét a kerítés mellett töltötte a közvetlen szomszédunkban élő idősebb bácsi is, aki gyermeki csodálattal nézte a marógépet, és közben a favágót kérdezgette a kerti praktikákról. Tőlünk is kapott néhány karót, amit a feldarabolástól mentettünk meg neki. 

Közben a favágó kivágott egy nagy fát a kapubejáróból, lett sok mulcsunk, amit majd az előkertben szeretnék elszórni. Ledaráltuk a dombnyi borostyántövet is, amit a hátsó kertben gyomláltam ki, és két gyümölcsfától is búcsút vettünk, mert belelógtak az építési területbe. Cserébe viszont maradt egy rendezett kertünk, a terek kitágultak, és így marad egy cseresznyefánk és sárgabarackunk, amit a munkák végeztével még meg is metszettünk.

Annyira élveztem, hogy egész nap kint vagyunk a szabadban, hogy semennyire nem gondoltam a munkára. Karesszal este bár hulla fáradtan estünk össze, mint mindig, amikor a kertben töltjük a napot, de megígértük egymásnak, hogy csinálunk még ilyen hétköznapi kicsekkolásokat. Másnap pedig mintha kicseréltek volna.