családom

Anginak nemrég született meg a második babája, és úgy alakult, hogy sajnos nekik nincs jelen nagyszülő, és most a kisbaba érkezésével nagyon nehéz időszakon mennek keresztül. Mivel a nagyfiúnak, Leónak én vagyok a keresztanyukája, meg az oviban a szülők után a vészhelyzet esetén értesítendő harmadik személy, ezért szeretnék jobban jelen lenni az életében. Úgyhogy hétvégén elvittem otthonról, hogy Angiék picit tudjanak lazítani. Nehezen indult a dolog, mert Leó ráfixálódott egy dinoszauruszos filmre, de szerencsére sikerült azzal elcsábítani, hogy mi igazi állatokat fogunk megnézni. Mire Angi összekészítette az elemózsiát, Leó is durcásan felöltözött. Azonban ahogy az ajtón kiléptünk, és nyakunkba vettük az utcát, már el is illant a kezdeti morc, és a következő kalandokról beszéltünk.

A Margit-sziget volt a cél. Emlékszem, mikor pici voltam, nagymamámmal mi is mentünk a Margit-szigetre. Elég romantikus emlékeim vannak onnan. Flitteres csat volt a hajamba tűzve, és a játszótéren szerelmes lettem egy Gyuszi nevű fiúba. Szóval reméltem, hogy Leó is már elég nagyfiú ahhoz, hogy bírja a buszozást és elmehetünk ilyen messze otthonról.

Elzötyögtünk az Árpád-hídig, ahol tátott szájjal megnéztük a nagy rendőrségi központot. Figyeltük az ablakokat, hogy látunk-e kikukucskálni rendőrbácsikat. Aztán jött a buszunk, amivel indultunk is a Margit-szigetre, ott is az első állomás a vadaspark volt. Megnéztük a madarakat, szarvasokat és lovakat. Aztán tovább indultunk, út közben figyeltük a bringóhintókat és elektromos kisautókat, a rollereket, gördeszkákat, görkorikat, volt ott minden. Leó néha megállt a réten és ámulattal nézte a focizó nagyfiúkat. Útközben még meg is álltunk egy padon pihenni. Csak ültünk ott szótlanul, hintáztattuk a lábunkat és néztük az elhaladó embereket és kutyákat. Aztán irány a játszótér. Ott most a hinta volt a sláger, Leó végig az égben volt, közben be nem állt a szája, de nem is baj, hadd dumáljon és énekeljen és kiabáljon, erre való a játszótér. Újdonsült kis barátaival rötyögött, míg lökte magát a magasba, és a láa kisebbeknek pedig magyarázta, hogy hogyan lökjék magukat feljebb. Aztán mikor a nap már lemenőben volt és hűlni kezdett a levegő, elindultunk vissza.

Eleinte izgultam, hogy Leóval nehéz lesz, de vagy az van, hogy már kész 5 és fél éves nagyfiú, vagy elkaptam valami jó flow-t, mert nagyon jól viselkedett: fogta a kezem, amikor kellett, szót fogadott, és igazán jót szórakoztunk. Meg is beszéltük, hogy legközelebb is felfedezünk valami új helyet, ha már ilyen jól lehet vele tömegközlekedni. Angi is nagyon hálás volt.

Este Marcsival találkoztam, őt Angin keresztül ismerem, de sokáig lakótársak is voltunk. Egy rámenezőbe ültünk be a Nagymező utcán, és egy csettintés alatt eltelt az idő, zárásig maradtunk. Olyan jól esett, hogy miattam bejött a városba, olyan hálás vagyok a barátaimért, ők az én választott családom.