nyáriszünet

Adós vagyok az elmúlt pár héttel. Ugye elköszöntem a régi munkahelyemtől, picit meg is sirattam az utolsó napon. De meglepően gyorsan túlléptem rajta, talán már nagyon izgatott az új hely, meg előtte az egyhetes szabim.

Ebben az egy hétben pár napot lent voltam a Tüskevárban. Egy újságcikkben* olvastam, hogy a rendszerváltás előtti hobbitelken volt minden, ami otthon már nem kellett, de sajnáltuk kidobni. A Tüskevárunk is egy ilyen telek annak minden korabeli romantikájával. Pár hete anyum megkért rá, hogy anyák napja alkalmából ugyan már, segítsünk be a telken a ház kitakarításában. Ennek az lett az eredménye, hogy Karesszal a rég bútorokat jól szétszereltük és kihordtuk a faházból a tűzrakás mellé.

Kinéztem egy új ágyat az IKEA-ban, a szabim első napját pedig azzal töltöttem, hogy azt a nyaralóban összeraktam. Közben befutott Angi és Leó is. Leó pedig felfedezte, hogy a fa alatti hintaágyunk a legjobb hely a délutáni sziesztára, úgyhogy én a teraszról néztem sóvárogva ahogy hatalmasat alszik a legkedvencebb helyemen.

A Tüskevár után pár napra elvittem a legnagyobb húgomat Olaszországba: repülés, tenger, pizza, fagyi, kagylókák pipa, és még csak egymás idegeire sem mentünk. Ő pedig azóta csak Olaszországban szeretne élni. A munka előtti utolsó napon egy Enrique Iglesias koncert is befigyelt egyik barátnőmmel, ami hozta az elvárt jó hangulatot és a 2000-es éveket. 

A rapid nyáriszünet óta pedig túl vagyok a harmadik munkahetemen, a második covidomon, és egy brutál beázáson. Nem unatkozom, na.
Folyt. köv.

* az újságcikk itt olvasható.