otthoni dolgok

Hét elején voltam megnézetni az anyajegyeimet, és hazafelé azon a környéken jöttem el, ahol azelőtt laktunk Karesszal. Gondoltam egyet, és besétáltam az ismerős utcán, ahol tavaly ilyenkor oly sokat időztem. Ha pedig már itt voltam, akkor beugrottam az egyik kedvenc pékségembe, a nor/mába. Kint ködös reggel volt, beülről fény szűrődött ki, és az utcáig terjengett a friss kenyér illata. Tavaly még nagyon új volt a hely, most már egészen sokan zizegtek bent. Kintre asztalok kerültek, amelyek körül most szöszi gyerekek ették a reggelijüket a hűvös idő ellenére. Került a papírzacskómba croissant, és Karesznak vittem a kedvenc áfonyás veknijéből. Hazafelé a még szabad kezemmel felnyaláboltam egy lattét, és így állítottam be otthon. Karesz már terített is, vette elő a kórházból nekem mentett vajakat, és egy jót reggeliztünk.

A héten a ruháim után a cipőimet pakoltam át, nyáriak dobozba be, meleg cipők ki, és most a szoba sarkában áll egy doboztorony, amelyeken megpróbálok túladni (mielőtt Karesz kitekeri a nyakamat). A szekrényben pedig már készül a kis nagy csomag, amely majd megy le az anyukájához falura, hogy a rászorulóknak szétossza őket. Én meg felszabadultnak érzem magam kevesebb cuccal.

A béna idő ellenére egészen jól telt a hét. Reggelente csináltam a 45 perces edzéseket, immáron az új súlyaimmal. Már a tizedik napnál tartanék, ha nem kétszer csináltam volna meg az egyik gyakorlatot, amit a végéig észre sem vettem. (ez hogy?) A torna után néha kávézóban kezdtem a napot, majd a napok elteltek munkával, és mire lekapcsoltam a gépem, már szürkült is az ég, és hip-hop este lett. A főzést most hanyagoltam. Igazából ebben sosem voltam nagyon összeszedett, nem is tudom, hogy lesz-e olyan, hogy egy hétre előre fogom tudni, hogy melyik napon mit főzzek. Azt tudom, hogy vettünk sütőtököt, úgyhogy lesz majd krémleves, sütőben sült tök, vagy sütőtökös csokis süti. Éhen halni legalább nem fogunk.

Hétvégén két szülinapon is voltunk. Leó egy éves lett, őt egy parkban ünnepeltük. Aznap egész nap szuper idő volt, kiterítettünk egy nagy pokrócot a napra, körberaktuk lufikkal, játékokkal, falatkákkal, a közepén pedig Leó kapkodott egyik-másik izgalmas, színes tárgy után, vagy néha meglógott négykézláb a fűben. Körülöttünk a többi gyerek rohangászott a menő héliumos lufikkal, volt is nagy sírás, mikor az egyik lufi kereket oldott az ég felé. Aztán gesztenyét szedtek nekünk, ami a lábam mellett kezdett kupacba gyűlni. Mikor a park már árnyékba borult, Karesszal felszedelődzködtünk, és mentünk az ő barátjához. A délutáni bababuliban belém került limonádéval gin toniccal a fejemben egészen fesztelenül tudtam mozogni és ismerkedni az ismeretlen emberekkel, akik a médiából amúgy nem is olyan ismeretlenek. Az ünnepelt nagyon boldog volt, hogy ennyien jöttünk, és akárhányszor egy új vendég toppant be az ajtón, mindig újra elénekeltük neki a boldogszülinapot, a szomszédok legnagyobb örömére. Jókat sztorizgattunk, nagyokat ettünk, és a hosszú nap után hazaérve Karesszal mi már éjfél előtt kidőltünk.