színek, érzetek

Két hete végül eljutottam színtanácsadásra, ami a stílustanácsadás kistesója, mert itt csupán a színekkel foglalkoznak. Már régóta bosszantott, hogy nem vagyok képes jól összepárosítani a ruháimat. Megveszek egy darabot, ami magában jól elvan, de ha kombinálni szeretném, akkor valahogy nem az igazi. Ez valamiért dühített, és ha ránéztem a szekrényemre, nem tetszett ez a kesze-kusza látvány. Szerettem volna tudni azt, hogy mely színekkel próbálkozzam, amik jól párosíthatóak, és ha szerencsém van, még jól is állnak. 

Egy velem egyidős nő várt az ajtóban, hamar megtaláltuk a közös hangot, és a másfél óra alatt látszott, hogy nagyon fontos neki, hogy komfortosan érezzem magam azzal, amit mond vagy tanácsol. Az elméleti részt már tudtam, az viszont új volt, mikor beültetett egy nagy tükör elé, színes kendők kavalkádját kezdte pakolni a vállamra, és ilyen-olyan kombinációkban együtt szűrtük ki, néha percekig a tükörben merengve, hogy melyik áll jobban. Azt tudtam, hogy nyár típus vagyok, tehát a hideg és visszafogott színek az enyéim, de itt lebontottuk altípusra is, és hát kérem szépen.. dobpergés.. világos nyár lettem! Beléptem Reese Witherspoon, Jodie Foster és Sharon Stone klubjába. Az alapszíneim a törtfehér, a szürke és a tengerészkék lettek, ezeket sejtettem, viszont igazi előrelépés, hogy már tudom azt is, hogy a többi szín mely árnyalatai állnak jól, és ezek tutibiztosan kombinálhatóak is az alapszínekkel. Azóta ezekkel a színekkel ismerkedem Pinteresten.

A tanácsadás utáni napon belázasodtam, kaparó torok, satöbbi, de nem igazán tudtam kipihenni, mert Karesz másnap kórházba került és minden nap jártam be hozzá élelemmel és egyéb, unalmát űző dolgokkal. Szerencsére semmi komoly baja, ő nagyon lazán vette a dolgot, ami nekem sokat segített. Azért egy hétig bent tartották, mindenféle vizsgálatot végeztek rajta, és múlt hét elején már haza is jöhetett. Akkor pedig azért nem tudtam pihenni, mert ő az egyhetes bezártságot kompenzálandó, minden délután menni szeretett volna valamerre. Csütörtök estére úgy kimerültem, hogy mikor vacsizni mentünk, majdnem elaludtam az autóban, és akkor visszafordultunk és hazajöttünk.

Közben elkezdtem reggelente csinálni anszki 50 napos kihívását, jajj! Úgyhogy az izomláztól napokig nem volt sem lábam, sem felsőtestem, és nem vitt rá a lélek, hogy leüljek pötyögni. Mikor Karesszal a kórház kertjében sétálgattunk, szerintem a mozgásom alapján inkább ő tűnhetett a látogatónak és én a betegnek. Tegnap vettünk is egy súlyzót és egy gumiszalagot, nagyon büszke voltam rá, sosem gondoltam volna, hogy ilyenbe valaha beruházok.

Hétvégén az előválasztáson önkénteskedtem. Picit féltem tőle, hogy majd többen be fognak szólogatni, de mindenki nagyon kedves volt: vagy mondtak pár kedves szót, vagy csak távolról méregették a sátrat. A sátorban is jó volt a hangulat, szeretek új emberekkel megismerkedni, beszélgetni. Közben pár percre átugrottam a sarki kávézóba, ahol ittam egy nagyon finom lattét sárgaborsótejből (!!), szerintem megyek még oda. 

Apropó sárgaborsó, itthon beköszöntött az ősz, elkezdődött a sárga-barna gyümölcsök és gumós növények időszaka: tegnap sütőtök krémleves készült, ebédre pedig mostanában ilyen könnyebb tálakat szoktunk enni, a fügét meg kineveztem az aktuális kedvenc őszi gyümölcsömnek.