új nap

Ezt tegnap reggel írtam:

Hát, ez a nap is elérkezett. Húzós egy-két-három hét volt. Kareszék dokumentumfilmje nagyot ment, szerintem felkerült a Nerflixre is. Közben pedig felépítettünk egy hálózatot, akik ma Magyarország minden pontján ellenőrzik a választások tisztaságát. Minden oldalról. Karesszal már négykor talpon voltunk, most várom a többieket egy operációs központban és nagyon drukkolunk, hogy minden jól menjen. Szóval szeretném azt gondolni, hogy ha öregkorunkban visszaemlékezünk majd erre a napra, akkor azt tudjuk mondani, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Ezt pedig ma:

A tegnapi nap nagyon hosszú volt, de egész nap eufóriában dolgoztunk a csapattal: irányítottuk az egységeket, és úgy dolgoztunk össze a vezérlőnek kinevezett nappaliban a laptopjaink mögött, mintha évek óta együtt dolgoznánk. Este vettem észre, hogy egész nap alig ettem és ittam. Aztán zárás előtt beestem szavazni, otthon kis pihi, majd vissza a belvárosba ünnepelni, kicsit kiengedni, és megölelgetni a csapatot. Közben végig a telefonomon lógtam, hogy lássam, minden csapatunk épségben hazajut a végekről. Éjfél előtt már aludtam.

Ma már munka, nem volt időm belesüppedni az új érzésbe. Még nem tudtam felfogni, hogy mi történt. Nem érzek eufóriát, néha elérzékenyülök egy-egy hír hallatán, de alapvetően megfigyelő álláspontban vagyok, talán kicsit bizalmatlan. De érzek megkönnyebbülést, reményt és békét. Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Mi megtettük, amit megkívánt a haza, és nagyon büszke vagyok a több száz önkéntesre, a csapatunkra, csodás volt megtapasztalni egy ilyen méretű összefogást.