meseház

Házépítésnél szintet léptünk, ugyanis hétfőn kint volt a lakberendező felmérni és megbeszélni az első ötleteit. Miután jó pár éve befejeztem a lakberendezési iskolát és levizsgáztam, szerettem volna még tanulni. Már nem emlékszem, hogy hogyan találtam meg ezt a térszervező tanfolyamot, de azóta követtem ezt a lakberendezőt, és tudtam, hogy ha egyszer házam lesz, mindenképpen vele szeretnék terveztetni. Barátnőim eleinte nem értették, hogy miért nem én tervezem a saját házamat, de ez nekem olyan, hogy egy pszichológus sem saját magához jár terápiába, hanem külsőst bíz meg. 

Mikor megvettük a házat már tavaly írtam neki, és tűkön ülve vártam, hogy el tud-e vállalni. Mikor megkaptam a választ, hogy nagy örömmel és részéről a megtiszteltetés, majd' kiugrottam a bőrömből örömömben. Szeretem, ahogy gondolkodik, és ahogy a tereket látja, ami egyáltalán nem átlagos. Kareszt is készítettem fel rá, hogy legyen majd nagyon nyitott a gondolataira, de teljesen megbízom benne és tudom, hogy a számunkra legmegfelelőbb terveket fogja elkészíteni.

Nagyon vártam már a hétfőt, hogy találkozzunk. Akkor még nagy hó volt a kertben. Együtt bejártuk a házat, ő közben méricskélt, pincébe mászott le, padlásra fel, hümmögött, mi lélegzet visszafojtva álltunk Karesszal és vártuk, hogy mit mond. Majd megmutatott egy krumpliformájú terekből álló tervet, aztán kimentünk és a hóban kilépkedte az új terveket: a szemeink előtt vált elevenné a bejárati ajtó, a ház új szárnya, vagy az autóbeálló. Kinéztünk a képzeletbeli teraszunk ajtaján, és befeküdtünk a képzeletbeli ágyunkba. Valóban olyat alkotott, amire mi még csak nem is gondoltunk, úgyhogy napokig ízlelgettük az új irányokat. Miután mindent felmért megbeszéltük, hogy ő most visszavonul, véglegesíti a méretezéseket, és mikor legközelebb találkozunk, krumplik helyett már a betervezett bútorokkal együtt fogjuk látni a jövőbeli házunkat.