brilliáns elmék

A mai napon lezárult egy korszak: végignéztük a Briliáns elmék (Suits) mind a kilenc évadát. Mikor kijöttek Meghan Markle és Harry kisfilmjei Netflixen, elkezdett érdekelni ez a sorozat, de azt sosem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni. Ez a sorozat az elmúlt pár hónapban pedig különleges helyet foglalt el a hétköznapjainkban. Nem csak azért, mert ez volt eddig az egyetlen olyan sorozat, amit mind a ketten élveztünk Karesszal, hanem mert lett hozzá kis rituálénk. 

Esténként a konyhában készítettük a vacsorát. Míg Karesz rakta össze a kis mártogatósokat és vagdosta fel hozzá a földi jókat, addig én megterítettem a kertben - mi így hívtuk. A nappaliban a kanapé és a tévé közötti szőnyegre leterítettem a pokrócot, mintha piknikeznénk, kihordtam rá az evőeszközöket, kiöntöttem bögrékbe a teát. Karesz a nagy vágódeszkán behozta a vacsorát és lerakta a pokrócra. Ha már mind a ketten letelepedtünk a tévével szemben, akkor kezdődhetett az esti show. Egy óra izgulás és vihogás. Ma ünnepélyesen megnéztük az utolsó részt egy tál vöröslencse saláta kíséretében. Picit szomorkodtunk, hogy vége.

Egy darabig szerintem nem találunk ilyen szórakoztató sorozatot, úgyhogy új esti rituálé után kell néznünk. Aztán most jutott eszembe, mert épp kint ülök az erkélyen, hogy milyen jó is, hogy itt a tavasz. A sorozat pedig nem fejeződhetett be jobbkor, mert így a benti piknikek helyett be tudjuk vezetni a koraesti borozgatásokat az erkélyen.