Gondoltam beköszönök! Mostanában kevesebbet blogolok, és még egy darabig ez így is lesz. Munka mellett belekezdtem valamibe, ami nem ennek a blognak a témája, és ami minden szabadidőmet elveszi. A munkámmal zsonglőrködöm, és ha van egy szabad percem, akkor a 'másodállásommal' foglalkozom, estig ülök hívásokban, chaten, a hétvégéim is szinte teljesen ennek vannak alárendelve, sokszor egész nap házon kívül vagyok. Szerencsére Karesz jól viseli az új helyzetet, és közben ő is megtalálta a saját tevékenységeit. Most viszont épp egy kávézóban ülök (hol máshol!), és hosszú idő óta épp semmivel sem foglalkozom. Olyan jó!
Közben új edzőm lesz, mert az eddigi sajnos már nem jön ebbe a terembe. Pedig nagyon megtaláltuk a közös hangot: ő már régóta benne van a kripto világban, én pedig csak tapogatózom. Úgyhogy a súlyok emelgetése és két nyögés között a proteinporok hatásossága helyett a világpiaci folyamatokról, meg befektetési lehetőségekről csevegtünk. Ez a téma amúgy is különösen érdekel mostanában. Decemberben beszélgettem párszor egy pénzügyi tanácsadóval és meglepő, egyben szomorú is volt hallani, hogy a magyarok mennyire alulbiztosítottak, és mennyire nincs megtakarításuk. Kíváncsi vagyok, hogy az új edzővel mi lesz majd a téma, a súlyzók világa annyira nem hoz lázba.
A húgaimat szeretném továbbra is havonta legalább egyszer meglátogatni. A nagyobbik most fog ballagni (pedig tegnap még kisbaba volt!), és teljesen átérzem a kétségbeesését. El kell döntenie, hogy mit szeretne tanulni. 14 évesen hol tudtam én még azt, hogy mi szeretnék lenni!? Múltkor egy órát ültünk a gép előtt és iskolákat nézegettünk. Még ha nem is sikerült akkor döntésre jutni, szerintem jól esett neki, hogy nem egyedül ül a monitor előtt. Nagyon szeretnék neki segíteni, de lövésem sincs a mostani oktatási rendszerről. Szerencsére vannak neki kedves tanárai, akik terelgetik őt ebben. Azóta azon agyalok, hogy mivel lepjem meg őt ballagására. Szerintem ilyenkor szoktak aranynyakláncot adni, de a húgomat hidegen hagyják az ékszerek, szóval kreatívabbnak kell lennem. Talán kap tőlem egy uncsi megtakarítási számlát. Vagy elviszem Barcelonába, hogy repüljön, hogy lássa a tengert, és hogy csajoskodhassunk és ünnepelhessünk, meg hogy picit elfelejtse ezt a pályaválasztási mizériát. Nyárig van időm kigondolni, addigra a sűrű napok is már a múlté lesznek.
Sok sikert a terveidhez! És húgodnak is kívánom, hogy megtalalja álmai suliját,nem egyszerű szerintem sem egy 14 évestől elvárni, hogy tudja mi akar lenni. Én is mindig gyűrűt, láncot, meg pénzt kaptam ballagasra, pedig egy utazás lehet jobban tetszett volna.
VálaszTörlésKöszi szépen :)
TörlésDe jó, hogy bejelentkeztél! :)
VálaszTörlésNagyon átérzem a húgod problémáját. A hozzám legközelebb álló unokahugim most fog érettségizni, és semmivel sincs előrébb, mint 4 évvel ezelőtt. Azzal szoktam nyugtatni, hogy én sem az lettem, amit tanultam, hogy soha nincs késő újat tanulni, vagy váltani, hgy bizony lehetnek nehezebb évek, de támogató család van mögötte, sosem kell majd egy hónapig uborkás szendvicsen élnie. Persze ettől még nem találja meg az irányt, de én sem találtam sokáig és az sincs is eldöntve, hogy ebben az ágazatban fogok megöregedni, amiben most dolgozom. :) Kitartást neki, és neked is az új projektedhez. <3
De jó, hogy írtál, ezeket az érveket szeretném majd elmondani a hugomnak :))
Törlés