újhely

A hétvégén kigurultunk a házunkhoz. Szeretek kint lenni. Mikor az üres szobákat járom - míg Karesz éppen valamit szerel -, elképzelem, hogy hol lesznek az új ablakok, ajtók, a bútorok. Tyúklépésben kimérem az étkezőasztal helyét, vagy a kanapé sarkát, a kettő között átlibbenek, nézem, hogy van-e ott elég hely. Az ablakon besütő nap sugarait nézem a padlón, hogy az hogyan fog majd az ágyra vetülni, vagy állok a mostani konyhaablakban és nézek ki a kertre, ahol majd az új bejáratunk lesz. A kertben hóvirágjaink vannak, és most a melegebb időben mintha más virágok is kezdenének kibújni a földből. Ismerkedem a kerttel, tanulom, hogy milyen fáink-bokraink vannak, mit kell megmentenem majd az építkezés előtt, annak hol lesz az új helye. Azt már tudom, hogy a hóvirágon kívül van rózsa, kettő örökzöld cserje, málna és szeder, van három gyümölcsfánk (szilva, cseresznye, meggy), és gyanítom, hogy a kert egyik sarkában orgona, másikban aranyeső áll. A földből kibújni készülő növény pedig lehet jácint, krókusz, nárcisz vagy tulipán, majd meglátjuk. Azt is felfedeztem, hogy az egyik sarokban a kerítésen van egy madáretető, aminek a tetejét szeretném majd pirosra festeni. Élvezem, hogy az új kertünk éled, picit sajnálom, hogy ezzel egyidőben kezdjük majd az építkezést, de mindenképpen szeretném megmenteni, amit tudok.