emlékeztetőül

Azért nem jó a barackot harapva enni hazafelé menet, mert a kis rostok beragadnak a fogak közé, és fogpiszkáló híján egész hátralévő úton érezni a fogak között azt a feszítő érzést. Holnap szépen feldarabolom a konyhában és gerezdenként eszem.

kulturális háromszög és a többiek

Indiából hajnalban szállt fel a gépünk Sri Lankába. Tanulva abból, hogy milyen jó ha az embernek sofőrje van, az utolsó pillanatban a reptéren jutott eszünkbe, hogy talán Sri Lankára is jó lenne egy sofőr. Karesz szerzett wifi-t, én pedig elkezdtem random sofőrt kölcsönző cégeknek irogatni és bekérni árajánlatot. Mire nyitották a kapukat kettővel már nagyban chateltem, és a beszállás előtt az egyikkel le is ütöttük a dolgot. Colombóban a reptér érkezési oldalán pedig már újdonsült sofőrünk, Sam várt ránk egy nagy névtáblával és széles mosollyal. 

Első este a fővárosban, Colombóban vacsiztunk, és meg kellett állapítanunk, hogy Sri Lanka teljesen más, mint India. Itt az utóbbival ellentétben alig dudálnak az autók, sokkal jobban követik a sávokat, az utak tiszták és az emberek kedvesek, mosolygósak. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy ilyen környezetben töltjük a nyaralás második felét. 

Naplemente Colombóban

Colombóban nem sok látnivaló volt, ezért másnap reggel Sam már jött is értünk és indultunk a sziget belseje felé, hogy egy újabb háromszöget, a kulturálisat járjunk be. Ez szintén három város: Anuradhapura, Polonnaruwa és Dambulla, ahol három világörökségi helyszín található. Mivel Sri Lanka picike, ezért itt nem kell nagy távolságokat megtenni, a közlekedés mégis meglehetősen lassú. Bár Anuradhapura Colombótól mindössze 200 km-re található, mivel a szigeten a maximum sebességhatár 110 km (az is csak egy pici szakaszon), az utak szűkek és sok településen vezetnek át, ezért ezt a távolságot kb. 5 óra volt megtenni. Vonattal ugyanez 7 óra lett volna. Szerettük Samet!

Útvonaltervünk hat napra

Megtudtuk tőle, hogy Sri Lanka Indiával ellentétben nem hindu, hanem buddhista. Ez lehet az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek ennyire mások itt. Sri Lankán nagyon nagy hangsúlyt fektetnek abba, hogy a gyerekeket hétvégén is oktassák Buddha tanításaira, melynek egyik alapja az arany középút keresése.

Első állomásunk Anuradhapura valaha a buddhizmus sri lankai bölcsőjének számított. Közel ötezer buddha szerzetes élt itt, az ő általuk emelt stupákat és egyéb építményeket néztük meg. Itt található a világ legmagasabb stupája is, mely megépültekor i.sz. 3.században a világ harmadik legmagasabb építményének számított (a piramisok után).

A világ valaha 3. legnagyobb építménye

Lótuszvirág-áldozat Buddhának

Másnap Polonnaruwába mentünk, ami a királyoknak adott helyet. Itt biciklire pattantunk, és a 40 fokban tekertünk a királyi romok között. Láttunk sok Buddha szobrot - álló Buddha, gondolkodó Buddha, ülő Buddha, amit csak szeretnél. Sam közben mögöttünk haladt a lehűtött autóval, és nagyon hálásak voltunk neki, mikor az utolsó állomásnál beültetett az autóba és a bicikliket nem kellett visszavinnünk a kiindulási pontra.

Délután Karesz legnagyobb gyönyörűségére jeepes szafari túrára mentünk elefántokat nézni. Sam megkapta a fülest, hogy előző nap a Kaudulla Nemzeti Parkban láttak egy nagyobb csordát, így arra vettük az irányt. Sajnos Sri Lankán máig tartanak fogva elefántokat és használják fel őket elefántlovaglásra, mint turista látványosság. Én kikötöttem, hogy ilyenre nem fizetek be, csak a természetes élőhelyükön szeretném látni őket. Mondjuk picit lehangoló volt, hogy délután 1-kor kb. húsz jeep indult el konvojban, és ahol elefántot látott, ott leállt az út mellett, és több száz turista pipiskedett ki a jeep tetejéből, hogy a legjobb fotókat készíthesse. Tőlünk többször kérdezte a jeep sofőrje, hogy nem akarunk-e fotózni, de néhány képen kívül sokkal többet jelentett, hogy láttam ezeket az állatokat a természetes élőhelyükön legelni, pancsolni, dagonyázni.

Elefántcsorda Kaudullában

Este még elmentünk egy ayurveda masszázsra, amit ki kellett próbálnunk, mert mégiscsak ebből a térségből származik. Azt a részt szívesen kihagytam volna, mikor a fejtetőmre egy bögre olajat rálocsoltak és belemasszírozták a fejembe, amitől estére betonkemény lett a hajam. A többi viszont nagyon kellemes volt, kellett már ez a kényeztetés. Karesz mellettem egy függönnyel volt eltakarva és csak annyit hallottam, hogy az ágy vadul nyikorog alatta, ahogy masszírozták. A szeánszt egy gőzfürdő követte, majd egy gyömbértea felhörpintésével zárult a program.

Másnap korán keltünk és Sigiriya szikláját másztuk meg napfelkeltekor, amikor még hűvösebb az idő. Őt úgy kell elképzelni, mint Ausztráliában a vörös sziklát. Sam szerint egy óra megmászni, mi úgy is készültünk. Mikor fél óra múlva felérkeztünk, csak néztünk, hogy akkor ennyi volt? A látvány viszont mesés volt, a hatalmas sri lankai síkság terült el előttünk a reggeli fényben. Miután lemásztunk, egy gyors reggeli, majd indultunk is tovább Dambullába, ahol egy újabb világörökségi helyszínt, a barlangtemplomokat néztük meg.

Sigiriya szikla napfelkeltekor

Mászópajtások

Ez a látvány fogadott a szikla tetején

Kiadós reggelink a sziklamászás után

Dambullai sziklatemplom

Dambulla után pedig este Kandybe érkeztünk, ahol az alábbi kilátással pizzáztunk meg. Apropó étkezés, itt már sokkal bátrabban tudtunk enni, került jég az italunkba, végre ehettem zöldséget is, amire már nagyon vágytam. Kandy volt Sri Lanka utolsó fővárosa Colombo előtt. Itt rejtegetik egy faragott szekrény mögött Buddha egyik fogát, amit mi nem láttunk, de a jegypénztáros fiú mutatott a telefonján egy fotót egy fogról készült homályos fotóról. Ő hitt benne, mi pedig hittünk neki.

Kilátás Kandyre a pizzériából

Kandyben mindössze két éjszakát töltöttünk, és indultunk is tovább Nuwara Elya felé, ami arról híres, hogy itt termesztik a híres ceyloni teákat. Ahogy haladtunk fel a hegyekbe, úgy változott meg az időjárás a párás melegből hegyvidéki hűvössé. Zöld, pálmafás hegyoldalakon, vízesések felett haladtunk, néhol már fenyőfák is feltűntek. Aztán megláttuk a teacserje ültetvényeket is, nagy teafogyasztóként nekem ez egy álom volt. Az egyik ültetvényen megálltunk, meséltek nekünk a készítésről, körbevezettek a gyárban, és egy angol teasütemény mellett angol csészéből az ültetvényekre kilátással kortyoltuk a helyben készült fekete teájukat. Itt valaha kávét termesztettek, aztán az angolok hozták be ide az első teacserjéket az 1800-as évek elején, indiai munkásokat, tamilokat hoztak be a földek művelésére, kiépítették a vasútvonalat a hegyekből le a kikötőig. Sri Lanka máig a világ második teaexportőre, és máig a tamil nők szüretelik a teacserje leveleit a földeken.

Nuwara Elyaból délre szerettünk volna menni. Az autóban azonban meghoztunk egy döntést, hogy mivel nekem volt egy állásinterjúm két nap múlva, és a szigeten eléggé bizonytalan az internet, ezért Sam inkább vigyen le minket a reptérhez közel a tengerparta. Itt egy ötcsillagos szállodában szálltunk meg, bízva hogy nekik stabil a netük. Így történt, hogy aznap legurultunk a tengerhez, Samtől könnyes búcsút vettünk, és a következő öt napot egy tengerparti szállodában töltöttük, kipihenve az elmúlt közel három hét eseményeit. Nappal a medence partján olvasgattunk vagy rejtvényt fejtettünk, ittuk a mangó shaket, vagy bementünk Colombóba szuvenírekért, este pedig új éttermeket fedeztünk fel a környéken, nagyokat sétáltunk a tengerparton és a kis rákok elől ugrándoztunk. Közben rendben leinterjúztam, és kipihenve, sok-sok élménnyel teli három hét után hazaindultunk.