programozásokba'

A héten gellert kaptam és már jó előre befoglaltam pár szállást az idei hosszú hétvégékre, hogy még tudjunk jó helyeket választani. Pünkösdkor szeretnénk visszamenni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, nagyon megszerettük ezt a régiót. A foglalás másnapján már kaptam egy emailt a szállásadótól, hogy idén mi vagyunk az első foglalása és reméli, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Hát én mennyire szeretem a szatmáriakat! Októberben meg a Kékesbe tervezünk menni, ott is egy eldugott kis faluban találtam egy cuki szállást. Egyrészt Karesz még sosem volt ott, ősszel pedig nagyon szeretjük a sokszínű erdős hegyeket, szerintem jókat lehet ott túrázni. Találtam ott egy üvegmanufaktúrát, azt is jó lenne megnézni, állítólag be lehet állni üveget fújni. 

Pénteken Marcsi barátnőm születésnapját ünnepeltük az Ultramarinos tapas bárban. Egyik barátnőnk ajánlotta, aki ismeri az egyik alkalmazottat, és megkaptuk Mátét, aki aznap este gondoskodott arról, hogy ne száradjunk ki és mindig legyen csipegetnivaló az asztalokon. Isteni tapasokat ettünk: hogy tud egy libamájpástétom szárított málnával, vagy a fehérborban főtt kolbászkarika ilyen isteni lenni! Melléjük lecsúszott pár pohár cava pezsgő is, közben Marcsit is felköszöntöttük, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig voltunk ott, megszűnt az idő. Arra emlékszem, hogy egyszer csak felkerekedtünk és egy buliban találtuk magunkat. Idejét nem tudom már, hogy mikor buliztam utoljára, és nagyon jó volt újra a tánctéren lenni. Emlékszem, Covid előtt rengeteget jártunk Zsuval, de Marcsival is szuper sok helyen voltunk, míg lakótársak voltunk. Azóta a régi jó helyek már bezártak és nem tudom, hogy most milyen helyek mennek. Azért elhatároztam, hogy többet szeretnék menni táncolni. Hajnal 2-kor kerültem ágyba, és másnap reggel úgy éreztem magam, mint aki hajnalig bulizott. Hát na, én sem vagyok már a régi!

Aznap Karesszal szerveztem programot, nálunk én vagyok a programfelelős. Először random beugrottunk az Oktogonon a Biang Bisztróba ebédelni. Finom csirkés tésztalevest kértem, Karesz meg csirkés tésztát evett. Kint esett, mi bent a falnál egy kis asztalnál ettük a kínait, mellettünk a látványkonyhán sercegett a tűz. Ez egy igazi randinak tűnt, olyan régen nem csináltunk már ilyet. Karesznak a csirkelevesem lett a kedvence, azóta is emlegeti, hogy ide még vissza kell jönnünk. Miután jól megmelegedtünk és jóllaktunk, indultunk tovább, ugyanis jegyünk volt a Fővárosi Nagycirkuszba. Szerintem még egyikünk sem volt, és igazság szerint picit idegenkedtem tőle az állatszámok miatt, de ez most egy gálaműsor volt és reméltem, hogy inkább artisták lesznek. 

Nagyon izgalmas volt belépni a kupolás épületbe, aranydolmányos ruhatárosok és jegyszedők vártak, a porond látványának is van egy feelingje, míg nézed a fényekkel megvilágított kupolát. A produkciók pedig lélegzetelállítóak voltak, Karesz is végig hitetlenkedett, sokszor néztünk egymásra kikerekedett szemekkel. Durva, hogy emberek mit meg nem tudnak tenni a testükkel, és mennyire könnyűnek tűnnek iszonyat nagy erőt kívánó mozdulatok. A két óra gyorsan eltelt, szerencsére tűzkarikán átugráló oroszlánok nem voltak, úgyhogy jó program volt.

Jövő héten is lesz ám kultúra, megyünk Magyar Filmszemlézni 1000 Ft-os jeggyel, két filmet nézünk meg. Érdekel még a Nemzeti Múzeumban az Attila kiállítás is (szerintem ezzel egyedül leszek itthon) - ezen voltatok már? -, meg várom már az Urániában a francia és spanyol filmheteket.

chasing the sun

A héten picit meghűltem, fogalmam sincs, hogy hol. Úgyhogy otthonról dolgoztam, és ott kúráltam magam. Van egy nagyon cuki munkatársnőm, aki mikor megtudta, egyből a segítségemre sietett a mágikus főzeteivel és elárasztott infókkal, hogy melyik illóolajakat csepegtessem, párologtassam, kenegessem magamra. Úgyhogy a dolgozóm hét elején illatozott a mindenféle olajoktól. 

Az, hogy szigorúan otthon maradok kedd este megdőlt, mikor is anyumék este telefonáltak, hogy a hétfőihez hasonlóan kedd este is várható északi fény, és hogy ők most ülnek az autóba. Úgyhogy Karesszal cicanadrág, csizma fel, én még egy sálat azért jól az arcom köré tekertem, autóba be, és irány este kilenckor a Dobogó-kő. Épp anyumék után értünk a parkolóba és csodálkozva láttuk, hogy tele van. Sötétben botorkáltunk és csúszkáltunk a havas erdőben, míg kiértünk a kilátóhoz. Sok sziluettet láttunk, csak a fényképezőgépek világítottak, és nagy várakozással kémleltük a sötét tájat. Nem lövök le nagy poént azzal, hogy az ég világon semmit nem láttunk, én 45 perc hidegben való ácsorgás után meguntam, (Karesz már tíz perc után bemondta az unalmast és a kocsiban várt meg), úgyhogy Stockholm után itt sem sikerült északi fényt látni. Másnap ismerősöm posztolta ki, hogy fél órával utánunk lehetett látni. Majd legközelebb.

Szerdán a belsőépítésszel találkoztunk, most már a majdnem kész terveket mutatta meg. Csak pár utolsó simítás, és kezdhet az építész dolgozni a kiviteli terveken. Karesz pedig elintézte, hogy a jelenlegi fél éves várakozási idő helyett pár nap alatt bejegyezzék a Földhivatalban a tulajdonjogunkat, amitől az ügyvédünknek leesett az álla, de hát azzal ő sem számolt, hogy van egy Karesz nevű titkos fegyverünk. Ezzel a lendülettel be is jelentkezett az új címre. Mostanában folyamatosan inspirációkat nézek lakásokra, legjobban a japandi-skandináv minimalista stílus tetszik, de éppen ma olvastam a 'malibu white' stílusról is, ami annyira elvont lehet, hogy még a Pinteresten sem találtam róla semmit. Ma a könyvtárban pedig a kertépítésről tanultam. Próbálok nem begolyózni, és lecsökkenteni a Pinteresten töltött időt, mert minél több inspirációt nézek, annál jobban elbizonytalanodom.

Ma Karesz anyukájánál van vidéken, úgyhogy a reggeli pilates óra, az avokádós toast, a könyvtár és egy kiadós séta után a tegnapi maradék indiait magam elé húzva, egy bödön meleg citromfű teával bekuckózva filmezek és várom, hogy Karesz este hazaérjen.

https://www.juliejonesdesigns.com/

csak egy kérdés

Akik bloggerkedtek, nektek tudják otthon, hogy blogot írtok?

meseház

szülinapozások & örömök

A hétvégén nagy születésnapozásokban voltunk. Vasárnap reggel kezdtünk a házikónknál, átvettük a kulcsokat és hivatalosan is megkaptuk a házat. Azért ez nem egy rossz szülinapi ajándék! Ezután nagyimhoz ebédre át, ahol már ott volt anyu és az ő párja is, anyu a kedvenc levesemmel készült. Nagyimnak vittem egy magazint, mert tudom, hogy szeret érdekességekről olvasni. Ezt a tiszteletpéldányt azért kaptam, mert a magazin tulajdonosa, egy jó barátom, megkért, hogy legyek a telefonos ügyfélszolgálat hangja. Úgyhogy ha valaki betelefonál az ügyfélszolgálatra, akkor az én hangommal találkozik. Ezt persze ebéd előtt többször is le kellett játszani. 

Ebéd után mentünk tovább, egy kedves ismerősünk születésnapjára voltunk hivatalosak, úgyhogy egy nap kettő szülinapot is ültünk. Ott is volt torta és finomságok, meg egy cuki kutyus, akit lehetett dögönyözni. Az egyik külföldi vendéggel pedig megbeszéltük, hogy a magyar foci miért vergődik.

A héten elindítottuk a közüzemi szolgáltatóknál az átírást. A vízművekhez kora reggel autóztunk ki, beadtuk a paksamétát a plexi pult kicsi nyílásán, és vártunk. Az ügyintéző odahívta a felettesét, akivel a papírokat bámulták, és közben annyit hallottunk át, hogy "hát, ez csodálatos!". Már épp kezdtem magyarázkodni, hogy talán még hiányzik egy igazolás, ami e-mailen megvan, mire az ügyintéző csak legyintett, hogy minden tökéletes, és csak kigyönyörködték magukat, hogy mennyire precízen és pontosan van minden kitöltve, ráadásul határidőn belül vagyunk, és hogy ez mennyire szokatlan. Szóval jól megdicsértek minket, és szerintem annyira túl voltak csordulva, hogy el is felejtettek minket azonosítani. Gyorsan végeztünk, és két boldog ügyintézőt hagytunk hátra. Reméljük, hogy a többi szolgáltatónál is piros ponttal indulunk (:

zsizsgés

Ahova költözni fogunk, ott beléptem a közösség FB csoportjába, és hirtelen részese lettem egy nagyon aktív kis társaságnak. Már tudom, hogy melyik környéket nem szeretjük, hogy melyik utcában nem járt a hókotró vagy a szemétszállító, vagy hogy lesz-e piac a héten. Már tudom, hogy hova szeretnék járni manikűröshöz, vagy beiratkozni teniszre, de azt is, hogy hova mennék tornázni. Élvezem, hogy mire odaköltözünk, már egy 'kiképzett' lokálpatrióta leszek. Karesszal épp azt beszéltük, hogy egy nagyvárosban valószínűleg nem ilyen szoros az identitásérzés, és nem is ennyire koncentrált a kommunikáció, itt viszont valahogy azt érzem, hogy nagyon szeretnék majd a közösség aktív tagja lenni. Legutóbb éppen arról írtak, hogy megalakul a helyi könyvklub, és már lett is egy külön FB csoport, ahol már elindult az ötletelés a könyvekről, meg hogy a műv.házban vagy a könyvtárban lenne-e jobb összegyűlni. Naná, hogy csatlakoztam!

papírozások

A héten néhány adminisztrációs lépést le kellett gyűrnünk házügyben - szerintem a csapból is ez fog folyni, de hát most ezek a nagy hírek nálunk. Akkor csapott arcon először, hogy nem a megszokott belvárosi közegben fogunk lakni, mikor a havas főúton reggel 7-kor próbáltunk kibumlizni vidékre az illetékes földhivatalhoz nyitásra. Az ügyintézés gördülékeny volt, leszámítva, hogy nem működött a fizetési terminál és ezért belekerültünk egy adminisztrációs spirálba, ahol az ügyintéző megoldása az volt, hogy 1) vagy kibumlizunk újra a kártyás fizetés miatt, 2) vagy elutaljuk az összeget, e-mailen elküldjük róla az átutalási igazolást, mire ők kiállítanak erről egy számlát, amit nekünk kipostáznak. Mikor rákérdeztünk, hogy ez utóbbi műveletláncnál milyen időtávban tervezzünk, nem kaptunk rá megnyugtató választ. Karesz tehát aznap újra visszabumlizott a földhivatalba a kártyás fizetés miatt, éppen zárás előtt érkezett és minden csáberejét be kellett vetnie, hogy beengedjék lehúzni a kártyáját. Nálam ő lett a nap hőse!